Hivatalosan jövő héttől leszek a Lendület Magazinnál szerkesztő, és borzolom majd az olvasók idegeit,hétfőként, de szerkesztőtársam Nóri,úgy döntött, nem vár  jövő hét hétfőig, tegnap délután már be is reklámozott az oldalon.  Így tegnap délután, Nóri meghozta a hétvégén megírt ajánlómat.

Szerkesztőnként az első könyvajánlómat, Mason Murray ,új novelláskötete kapcsán írtam . 

Mint már írtam, hogy több személynek adtam a kezébe a Szövetség kéziratát,hogy véleményezzék azt ,az Aranymosásra.  kettőt kaptam kézhez. A másik személy,akik visszaküldte számomra a véleményt a történetemhez,olyan személy volt,aki még sosem olvasta még egyeteln egy írásomat sem. Ő Kovács Ági , a halássérült lány,aki a Magyar Szerzők könyvei című bolgoldalt vezeti.

Hát igencsak félénken nyitotam meg a véleményét,mikor megküldte számomra. Borzasztóan örültem annak, amit írt.   Hasonló véleménnyel volt a történetemről,mint Nagy Levente. Pedig két idegen emberről van szó,kik sosem találkoztak egymással, decsak az egyik ismerte akkor még a munkásságomat.  Hihetetlen! Majdnem két egyforma vélemény született. 

Íme Ági véleménye a Szövetségről:

Bár a sci-fi világa nem az én világom, és E. M .Miller-től először olvastam történetet ,így érdeklődve álltam neki a Szövetség olvasásának. Az eleje számomra kicsit lassan indult, de a történet beindul, miután a főhős átveszi a nagyanyja örökségét és helyét a Szövetségben. Végül nem tudtam abbahagyni az olvasását. Mert magával ragadt a történet. Érdekes alaptörténet, így még nem is olvastam el egy történetet sem. Nem éreztem azt, hogy unalmas lenne a történet az olvasása közben.

Igen sok érdekes jelenetet találtam a történet olvasása közben. Ilyen benne, ami felkeltette az érdeklődésemet, a rímbe szedett versek voltak. Viszont volt benne egy dolog, amelyre nem találtam választ. Az pedig az volt, miért is kell az emberiségnek kipusztulnia. A történet oldalról oldalra megadja a választ erre a kérdésre. Ami érdekes volt számomra az a történet vége. Hogy az emberek és Földönkívüli lények harcának egy vers vet véget. Ilyet sem olvastam még. Új megvilágításba helyezi a dolgokat.

Összegezve: Nagyonélveztem a történetet. Fantasztikus alaptörténet,melyet szívesen olvasnékkönyvben    

" Egyszer minden álom valóra válik, ha a szíved az álmokkal játszik".

Én is így voltam, hisz egy gyermekkori álmom vált valóra azzal,hogy április huszadikán dedikálhattam a Nemzetközi könyvfesztiválon. Még sosem jártam a rendezvényen, mindig nagy szemekkek néztem a tv-ben a hiradót, a könyvfesztivállal kapcsolatban. Az a sok könyv, és nevesebb hazai szerzők mind ott vannak és dedikálják a könyveiket.  Sosem gondoltam azt,tíz  évvel ezelőtt,hogy ez mind számomra valósággá fog válni. Hogy nem vevőként,hanem szerzőként leszek jelen.

Hetekkel a rendezvény előtt volt egy álmom. Az álmomban kint jártam  a Millenárison, de lekéstem a saját dedikálásomat. Szerencsére ez most nem következett be. Napokkal a dedikálásom előtt a tűkön ültem, és ahogy teltek a napok egyre jobban izgatottá váltam. 

Izgatott voltam,mert nem tudtam, hogy mire számítsak,hogyan is fog történni a dolog,hogy odafogunk e találni, és izgatott voltam azért is,mert néhány kedves szerzőtársammal,akikkel már hosszú ideje, megközelítőleg másfél éve levelezünk és napi szinten beszélgetünk, ott lesznek és találkozni fogok velük. 

Mimi Taylor és Selena B Lowell. 

Elérkezett a bűvös szám. Ott ültem idegesen és dedikáltam. Milyen érzés volt ott ülni egy órában? Fanatasztikus érzés volt. Jöttek, kérdeztek, beszélgettünk és dedikáltam.  Kattogtak balról és kattogtak jobbról és szemből a fényképezőgépek.  Végén már fel sem tűnt,hogy fényképeznek. Az egy óra igencsak hamar eltelt és a kezdeti izgatottság boldogsággá ment át. 

Mimi Taylorral!

Ám nemcsak én dedikáltam, hanem nekem is dedikáltak a kedves szerzőtársak. Sőt. Egy könyvet nagybecsben tartok a mai napig, vigyázok rá. Mimi Taylor a Bosszú árca című könyvéről van szó.  Miért fontos számomra? Mert a Remény című versem, szerepel a könyvében. 

Ám nemcsak Mimi könyvét szereztem meg a fesztiválon, hanem Mason Murray új novelláskötetét, Selena B.Lowell Hárman mindhalálig című könyvét valamint Robin O 'Wrightly Andrea és Andrea című könyvét. 

Ám kapahtó volt még valami más isa könyvemen kívül-:9 Hogy mi volt az? Hát egy saját márkás energiaital,ami kizárólag a könyvfesztivál idején volt kapható-.)

Az egyik feltétele a pályázatnak idén az volt, hogy olvasói véleményeket is kellett csatolni  a pályázathoz. Én igyekeztem, de sajnos csak kettő érkezett hozzám vissza a felkért személyektől. Az egyik egy olyan személy volt,aki jól ismeri az írói munkámat,nem is volt kétséges,hogy őt fogom felkérni arra,hogy alkosson véleményt a Szövetség kéziratáról.  Így az egyik felkért olvasóm Nagy Levente lett. a megadott időpontra, sőt annál korábra már el is küldte számomra a kéziratról írt véleményét. Féltve nyitottam ki, de ahogy olvastam, a szívemet melegség járta át. Nem csalódtam Leventében. Ő pozitívan bírálta el a történetemet. 

Íme a Szövetségről alkotott olvasói véleménye:

Olvasói véleményezés

E.M.Miller-A Szövetség-A vírus

E.M.Miller történetei közül a Szövetséget tartom a kedvencemnek.

Már mikor az első sorokat olvastam, azzal megragadott, és az utolsó betűkig el sem engedett magától.

Nagyszerűen vezette be magát a történetet, elvarázsolt a titokzatosságával, de nem fedte fel magát könnyen, sőt a rejtélyességét az egész történet során fenntartotta. Ez az az írói eszköz amit E.M.Miller nagyon ügyesen használ és az olvasót teljesen magaköré csavarja. Ettől élvezhetőek a történetei, ez az ami kiemeli a többi író közül , ez teszi egyedivé. Ha megkérdeznék tőlem, hogy mit tudnék mondani E.M.Miller-ről, biztos elsőként a ,,titok" szó kerülne a mondatomba.

Bár nem a science-fiction a fő alkotási területe, mégis megállta ezen a téren is a helyét. És ez a második fő pont amiért méginkább kedvelem munkásságát. Az, hogy minden területen kipróbálja magát. A fantasy világától kezdve, a vámpír misztikumokon át a scifi-ig. Egy szóval változatos.

Mégis azt szeretem történeteiben és ami kiemeli, különlegesebbé teszi, hogy belesző a fejezetek közé verses,prózában íródott szövegrészleteket,verseket amit a Szövetségben is előszeretettel használt.

Mikor a történet felénél járunk, már mikor a főszereplőnk átveszi nagyanyjának helyét a Szövetségben, hatalmas fordulatot vesz a történet, felgyorsulnak az események, képbe kerülnek a földönkívüli élőlények, és maga a vírus. Ezt folytatja lineárisan a történet végéig, de mégsem éreztem úgy, hogy egyre unalmasabb lett volna, mert képbe jönnek újabb és újabb megoldatlan problémák. Mint az árulás és a fokozódó feszültség.

A történet végén a teljesen beállt apokaliptikus hangulat közepette írónk a fokozódó végjáték hangulatot addig húzza míg az olvasó már a köremit rágja és a legvégén kiderülő titokkal Happy End-et zárunk,beáll maga a katarzis,béke,harmónia a Földön.

Összességében: a kedvenceim közé tartozik, nagyobb negatív élményt nem tapasztaltam, tökéletesen tükrözi E.M.Miller írási stílusát,mint egy zsonglőr, úgy játszott a szavakkal és pazarul teleszőtte az alaptörténetet sajátos jegyeivel

Tavaly kihagytam a pályázatot, de idén január elején benyújtottam a Szövetség I. A vírus című sci-fi történetemet adtam be. 2013 óta pályázok az Aranymosáson ,és sosem kerültem ki, és hiába is fogom minden évben beadni ,bármely témában amikben írok, úgy hiszem ,felesleges erőlködnöm. Sosem fogok átjutni az erőszűrő szakaszán. Biztos vagyok abban, hogy nem a nyelvi szint az oka annak már,hogy nem kerülök ki. 

Miért írom ezt? Csupán azért,mert a télen egy hajszálon múlt,hogy bekerüljek az íróiskolájukba.  A levelük utolsó sora így hangzott : "Fontos tudni, hogy ez nem a te tehetségedről szól, hanem arról, ahol ez alapján a szöveg alapján tartasz. Bár most nem kerültél be, mindenképpen érdemes írnod, így biztatunk, hogy gyakorolj tovább, és szeretettel látunk később a jelentkezők között."

Mindegy,nem is érdekel.. nem úgy mint azokban az időkben,amikor először pályáztam,nagy lendülettel. Azóta sok víz lefolyt a Dunán,okosabb lettem és tapasztaltba és jobban forgatom már a tollat és a szavakat. 

Úgy döntöttem, hogy jövőre kihagyom az Aranymosást! 

Hosszú várakozással teli idő kezdődött.nem tudom, hogy mire számítsak. Én csak számoltam a napokat, hogy mikor lesz végre tavasz,április, és a nap,amikor dedikálni fogok a könyvfesztiválon.

De a várakozás sem volt unalomtól mentes. Hisz a háttérben rengetek munka folyt, hogy az olvasók megismerhessenek minket, írókat,akik az Imádom a Könyveket standjánál fognak dedikálni. 

Az izgalom és a készülődés már januárban megkezdődött. Ekkor kaptam készhez Takács László elképzelése  alapján az energiaitalom vázlatát. Nekem kapásból bejött. Bár nem ittam még energiaitalt, és azt hiszem nem is fogok, de egyből megkívántam. Ha akkor itt lett volna a kezem mellett, azonnal megittam volna. 

De ahogy egyre jobban telt az idő,úgy érkeztek sorba a többi "reklámok". Ilyen volt többek között, szintén Takács László keze munkája , a buszmegálló várója. Ahol percenként villantak fel a könyveink a megálló egyik oldalán. Ha akkor abban a buszmegállóban álltam volna, tutira lekéstem volna a buszt,amelyet vártam. A látványterv,hogyan is nézne ki a stand, egy óra,ahol épp aznap dedikálók szerzők könyvei találhatók,pontosan ott,és abba az időben, amikor dedikálni fognak.  Végül a video amely felkerült a Youtbera. Hát nem tudom, mit éreztem akkor,amikor megláttam magam. Sírjak e vagy nevessek e. Egyrészt,furcsa volt viszont látnom magam, másrészt úgy éreztem: beégtem. Amúgy szuper jól megvágott videó készült belőle. persze úgymond plakát is készült,kétféle. Az is szuper jó lett. Egy közös és egy másik amin külön szereplünk. 

Végül de nem utolsó sorban, amire végképp büszke vagyok, és nagyon de nagyon örülök, az az,hogy egy héttel a fesztivál előtt ,a Magyar Irodalomért oldal szerkesztői , említést tettek rólunk,hazai feltörekvő írókról.  Kell ennél jobb reklám?

Hol is kezdjem? Szoktuk kérdezni, s erre azt választ kapjuk: tán az elején. Hónapok óta írom, mi fog történni velem, és hova is fogok menni április huszadikán.   A  25. Budapesti nemzetközi könyvfesztiválra, ahol az augusztus végén megnyelent könyvemet: Az Örökséget fogom dedikálni. Ezt írtam december vége óta. Pontosabban december huszonkettedike óta, mert azóta tudtam a bűvös dátumot. 

Nehéz a kezdő írók élete. Sokat agyalni és gondololodni azon, hogyan is futtasuk a könyvünket,kiváltképp akkor, ha ismeretlen vagy a hazai olvasók számára. Úgyhogy minden apró lehetőséget meg kell ragadni,hogy megismerjenek. Mivel tagja vagyok az Imádom a Könyveket csoportnak, jött a remek lehetőség(ek). Kettőről beszélek, hisz két része volt a dolognak. De mielőtt jött volna a második, itt volt egy Karácsonyi különszám. Napokkal a megjelenés után, jött a következő lehetőség. 25. Budapesti nemzetközi felsztiválon való dedikálási lehetőség az imádom a Könyveket csapatával. Én pedig lecsaptam ismételten a lehetőségre. jeletkeztem, kerestek és megbeszéltük a dologkat. Én meg el is feledtkeztem róla. Mivel akkor már hónapok óta feküdtem  itthon betegen, gyógyítóként hatott rám a lehetőség. Gyógyított, megnyugtatott, célt adott az előttem álló hónapoknak és a gyógyulás útjára sodort. 

Ahogy lenni szokott, el is feledtkeztem róla,míg egyszer december huszonkettedikén megszólalt a telefonom. ismeretlen szám, felvettem. IK csapatától kerestek, a könyvfesztivál miatt. Időpontegyeztetés. Jesszusom,  egyből  leizzadtam, annak ellenére,hogy december volt. Csak sorolták a napokta és az órákat,melyek még szabdok voltak. Gondolkodnom kellett, hogy azért haza is érjek,ne legyen annyira késő. Hát így lett április 20.11 óra. Hogy megbántam e? A következő bejegyzésből majd kiderül.