Hol is kezdjem? Szoktuk kérdezni, s erre azt választ kapjuk: tán az elején. Hónapok óta írom, mi fog történni velem, és hova is fogok menni április huszadikán.   A  25. Budapesti nemzetközi könyvfesztiválra, ahol az augusztus végén megnyelent könyvemet: Az Örökséget fogom dedikálni. Ezt írtam december vége óta. Pontosabban december huszonkettedike óta, mert azóta tudtam a bűvös dátumot. 

Nehéz a kezdő írók élete. Sokat agyalni és gondololodni azon, hogyan is futtasuk a könyvünket,kiváltképp akkor, ha ismeretlen vagy a hazai olvasók számára. Úgyhogy minden apró lehetőséget meg kell ragadni,hogy megismerjenek. Mivel tagja vagyok az Imádom a Könyveket csoportnak, jött a remek lehetőség(ek). Kettőről beszélek, hisz két része volt a dolognak. De mielőtt jött volna a második, itt volt egy Karácsonyi különszám. Napokkal a megjelenés után, jött a következő lehetőség. 25. Budapesti nemzetközi felsztiválon való dedikálási lehetőség az imádom a Könyveket csapatával. Én pedig lecsaptam ismételten a lehetőségre. jeletkeztem, kerestek és megbeszéltük a dologkat. Én meg el is feledtkeztem róla. Mivel akkor már hónapok óta feküdtem  itthon betegen, gyógyítóként hatott rám a lehetőség. Gyógyított, megnyugtatott, célt adott az előttem álló hónapoknak és a gyógyulás útjára sodort. 

Ahogy lenni szokott, el is feledtkeztem róla,míg egyszer december huszonkettedikén megszólalt a telefonom. ismeretlen szám, felvettem. IK csapatától kerestek, a könyvfesztivál miatt. Időpontegyeztetés. Jesszusom,  egyből  leizzadtam, annak ellenére,hogy december volt. Csak sorolták a napokta és az órákat,melyek még szabdok voltak. Gondolkodnom kellett, hogy azért haza is érjek,ne legyen annyira késő. Hát így lett április 20.11 óra. Hogy megbántam e? A következő bejegyzésből majd kiderül.