Avagy,ismét a magyar irodalomért oldal oldalán a nevem-.)   A meglepetések mindig a Facebookon érnek. Gőzerővel folyik a háttérben a jövő héten kezdődő könyvfesztivál munkálatai. Én is reklámozom magam gőzerővel. Amúgy pedig hihetetlen! December 22-e óta tudom, hogy menni fogok, és ott leszek, dedikálni fogok a  könyvfesztiválon, azóta számolom a napokat,hogy mikor lesz végre tavasz,április ,hogy végre elérkezzen a könyvfesztivál időpontja. Ha mondhatnám azt, e esemény tartotta bennem a lelket sokáig. Hogy miért írom ezt? Mert  október óta betegen feküdtem itthon.  Nagy volt a baj, de szerencsére minden jóra fordult.

Egyébként tényleg igaz az,hogy valamiben hiszel, tudod hogy sikerül, s ez a dolog tartja benned az erőt, a küzdeni akarást , túlélsz és meggyógyulsz. 

Na, térjünk vissza a jövő hétre. A magyar irodalomért oldalon,már többször is jelen voltam szerepeltem. Interjú, a könyvem bereklámozása , példaképként szerepeltem stb.  Ám, a mai napon valami más miatt kerültem fel az oldalukra. A szivem nagyot dobbant és mosolyt csalt az arcomra. 

Páran vagyunk a csoportban olyan írók,akik résztfognak venni a könyvfesztiválon, és dedikálni fogjuk a könyveinket. Erre a napokra az oldal adminisztrátora így emlékezett meg, így hívta fel a figyelmet az olvasói közönség számára,kik fognak a könyvfesztiválon dedikálni a hazai feltörekvők közül.

Íme:

2018.04.20. 11-12 óra között érkezem.

Január  közepe óta tudtam valamit,valamit,amit nehezen tudtam magamban tartani.  Egy  fejezetet kaptam a könyvéből,melyhez verset kellett keresnem, egy olyat, ami illik a fejezethez.  A könyv,mely a napokban jelent meg: A bosszú ára címet kapta. Ebből kaptam meg,és olvastam el az Alice  egyik fejezetét. A rész,amit olvastam,nagyon izgalmas volt. Sokat törtem a fejem, ugyan milyen vers illik a részhez. Sok töprengés után úgy döntöttem,hogy ami a részhez illik,egy nagyon régen írt versem : A remény illik. 

Alig vártam,hogy  a könyv megjelenjen.  Mimivel egy napon fogunk dedikálni az Imádom a Könyveket Standjánál, két óra különbséggel. A könyvet ott fogom megvenni.  

 Ma Mimitől megkaptam azon részét a könyvnek,ahol a  versem szerepel. 

Olvassátok szeretettel:

Tavaszváró

Fordul a naptár, új hónap
Vár ránk, beköszöntött március,
Vígan csiripeli a sok kismadár.
De a tavasz várat magára, hó fedi
A tájakat, kismadarak szomorúan
Csiripelik:
Hol vagy már, tavasz?
Hó esik napokig, madárkák
Szomorúan csiripelik:
Hol vagy már, tavasz?
De egy kósza szellő arrébb fújja
A sok felleget, a napocska vígan
Csiklandozza az arcunkat, s vidáman
Fújjuk a madarakkal:
Végre itt a tavasz.

Ismételten meglepetéssel indult a napon. Hogy Hol? Természetesen a Facebookon. Mindent el fogok követni azért,hogy a hasonló  problémával küzdő szerzőtársaim, bátran vállalják fel, és megmutatjuk közösen, hogy mi is tudunk remek könyveket írni, és egyszer mind Aranykönyves írók leszünk!

Tegnap alig akart működni az oldal,így nem tudtam hozni a történeteim folytatásást. Fő ami fontos,az az: hogy az Örökség első része újra olvasható itt a Wattpadon. Nem érdekel. De, azért gőzerővel reklámozzuk is a könyvfesztet. Sajnos nem tudtam ( pedig nagyon szerettem volna) megmutatni, azt a kis képkockákat,amelyet az egyik szerzőtársam készített a könyvfeszt alkalmából: (2018.03.13)

Jelenet:

Buszmegálló. A buszmegálló  bal oldalán képvillanások másodpercenként.  A képvillanások könyvek boritóját mutatja. Mind a harmincegy író könyvnek borítója tűnik fel akik az IK standjánál fognak dedikálni. Így töbek közt az én könyvem borítója is. ( Az Örökség).  Fantasztikus lett. A szemet odatapasztja  a képernyőre. Ha e buszmegállóban ácsorognék a buszra várva, tutira lekéséném.

A másik . Ma egy éve. Emlékeid a Facebookon. Most nem meglepetés jött velem szembe,ahogy általában mindig is lenni szokott. Most reggel épp az emlkeid a Facebookon oldalon nézelődtem,mikor megakad az alábbi emléken a szemem. El is feledkeztem róla. Pedig ilyen emlékről nem szabad megfeledkezni. 

Az emlékhez kapcsolódóan annyit fűznék hozzá: hogy egy évvel ezelőtt nem gondoltam arra,hogy jövő ilyenkor a Nemzetközi Könyvfesztiválra fogok készülni. 

2017.március 17.

Írás

Mindennap írni akarok valamit:
Betűket, mondatokat, szavakat.
Az írás lételemem.
Ha nem írhatnék valamit,
Abba én belehalnék.
Célom is van, nem
Kicsi.
Sok gyakorlással
Elérem:
Világhírű író leszek.