Már a hétvégén írni akartam róla, de ahogy lenni szokott,mindíg közbe jön valami. 2017.július 28-dika meghatározó nap volt az életemben.  Hosszú várakozás után,végre megláthattam a kéziratomat ( Az Örökség) tördelve. Emlékezm ,egy pénteki nap volt. Nem sokra rá,hogy hazaértem a munkából,mikor megérkezett az e-mail, hogy kész,itt a kéziratod tördelve,nézd át. Hosszú hétvégének néztem elébe. Ráadásul úgy álltam neki,hogy nem tudtam, hogyan kell belejavítani a dologba,mert már  amásodik oldalon a versben,már tördelési hiba volt. Hiába írtam Ádámnak,nem válaszolt. Emlékszem, eszembe jutott Takács László, aki az Egy űrállomás takarítónaplóját írta, hogy ő is Colorcomos. Írtam neki, és nagyon kézségesen el is magyarázta,hogy működik a dolog. Hogy lehet beleírni, hogy kell az oldalakat elfogadni és elutasítani. Örök hálával tartozom Lacinak.

Izgalmas volt, a szemem majd kigúvadt a javítás alatt. Igaz vértizzadtam, de vasárnap késő estére el is készültem vele, és vissza is küldtem Ádámnak.  Naná, hogy két hét múlva válaszolt rá. 

Ja és a legjobb az volt, amikor a tökéletes mondatodban is hibát látsz ,holott nem is volt benne hiba. Hiába  aszázadik oldal után....... de túléltem,kész lett és ez volt a lényeg. Kiválképp mikor a javítás után ismét visszaküldik átnézésre...

Hosszú kihagyás után, úgy két hete ismét tollat fogtam, s egy rövidke verset írtam, majd beküldtem a Poet oldalára.  A címe : Végre itt  a nyár.

Beküldtem, s kicsit kellett várnom, hogy elfogadják. Hosszú volt a várakozás, mire végre megérkezett az e-mail. Több mint 200 vers várt előttem, hogy elfogadják. Így hétfőn délután került ki az oldalra a versem.

Íme:

Végre itt a nyár

Fordul a naptár,
Végre itt a nyár.
Sok móka, kacagás
Vár ránk,
Végre itt a nyár.
Egy gombóc, két gombóc,
Több gombóc,
Nyaljuk a fagylajtot,
Végre itt a nyár.
Pancsolunk, lubickolunk,
Végre itt a nyár.

Rég írtam, pedig vannak híreim a kiadással kapcsolatban. Múlt hétre vártam egy e-mailt a kiadótól. Nos, az e-mail megérkezett,de nem az,amelyiket vártam. Na nem baj, mert ahogy vesszük, ez is jó volt hírt tartalmazott. Igaz,meg is lepődtem,de nagyon. Mert  nem erre számítottam.

Hu mikor megláttam, boldog voltam, majd jött a döbbenet,mert mint írtam nem arról szólt,amit vártam. De hál istennek,nem úgy jártam mint tavaly Az örökséggel. Ugyanis az e-mail arról szólt,hogy egy picike részt kell kijavítanom a történetben. Maradjunk annyiban,hogy az utolsó oldal,utolsó mondatát. Hogy miért így írom? Továbbra is maradjon titok. Egyszer mindenre fény derül. Elsőre nem is értettem a dolgot,miért nem jó úgy,ahogy én írtam. Ahogy elkezdtem javítani, papíron és kézzel, jöttem rá,hogy Evelinnek teljesen igaza volt.  Nekem tetszik kijavítva a mondat,remélem ,hogy Evelinnek is tetszeni fog.

Tegnap délután még egyszer átnéztem, és még találtam kisebb hibákat,amiket szintén javítottam,így tegnap este vissza is küldtem a kiadónak. 

Egy évvel ezelőtt még nagyban tartott az izgalom, Az Örökség kapcsán. Vajon mikor küldik meg tördelve a kéziratot, állhatok neki átnézni, és végül mikor fog a nyomdába kerülni. Hol voltam még ettől  a naptól.  Ki gondolt még arra, mi lesz egy év múlva ilyenkor. A víz gyorsan lefolyt a Dunán, augusztus végén megjelent  Az Örökség, és idén a könyvvel számtalan izgalmas dolgon mentem keresztül.

Holnap lesz három hete annak, hogy részt vettem a Völgységi Könyvfesztiválon Bonyhádon, akkor azt mondtam, idén könyvmegjelenés?  Nem! Biztosan hogy nem!  Én idén könyvet nem fogok  a piacra dobni.  Ám mindez két hete pénteken minden megváltozott, annyira, hogy tegnap megkaptam a várt e-mailt a kiadótól. Izgultam nagyon.... 

Délután negyedöt magasságában megszólalt a telefonom. A hang, amelyre vártam. Csupán egy megérzés volt, hogy  a kiadótól jött egy e-mail. És valóban. Az érzésem jó volt.  A kiadóvezető átnézte a kéziratomat, a belív és a borítótervezetet. Mindent megfelelőnek talált. 

Ám,lesz egy meglepetésem a könyvvel kapcsolatban! Hogy mi az? Maradjon meglepetés!

Ismét elindultam egy úton, amely egy újabb könyvkiadatás felé sodor......  mindenről részletesen írok, mi hol tart a könyvvel kapcsolatban. 

Igyekeztem a hétvégén kipihenni magam, és lelkileg felkészíteni magam  a holnapi napra. Holnap azaz kedden újabb vizsgálat vár rám.  S e vizsgálattól függ talán, hogy műtenek vagy nem. De én nagyon szeretném ha megműtenének, mert  a látás nagy kincs. Mint írtam pár hete ,hogy a bal szememnél látóideg károsodást diagnosztizáltak, melynek okát még keresik ,illetve  egy másik fellépet probléma okát is keresik.

Ezért, kicsit alább hagytam a történeteim írásával, és a blogolással.  Ami nem azt jelenti, hogy végleg abbahagytam volna a dolgot.  A történeteim folytatását továbbra s viszem, csinálom. 

Intenzíven nálam annak idején 4-5 órát jelentett, amit most csökkentettem 1 órára, de így is remekül haladok az írással.

Átírás alatt áll a Ködön túl. A Wattpadon belőle két és fél fejezet olvasható.  Legyen három, mert épp azt a fejezetet írom át. A harmadik fejezetből az első két rész olvasható itt az oldalon. Szombaton írogattam . Legalább is amennyire tudtam.  A legelső történeteim egyike. Jócskán látszódik rajta, hogy igazán kezdő voltam az írás területén. Bőven van mit javítani rajta. ha kész lesz még egyszer, neki kell futnom mert még a régi situsomban írom. ( felváltva az E/1 és az E/3). Az egész történet egyszer átkerül E/3-ba. Amiben sokkal de sokkal jobban tudok írni. 

A Szövetség II. Az új világrend. Lassan haladok vele, itt az első fejezet olvasható még. De az írásásban is ott tartok. Itt három fejezet olvasható, a kéziratban az ötödik részét írom a harmadik résznek. Igazán kíváncsi leszek az olvasók véleményére. Nem véletlenül kapta a második rész az Új világrend címet. Sok munka van a háttérben, hogy valós legyen amit írok. 

Az Örökség II. a csapda. E történetem írásával előrébb tartok mint a Szövetségével. Hisz a történetet januárban kezdtem el írni. Mint ismeretes, nem terveztem második részt. De a lelkes olvasók kérték, és így lett elkezdve a folytatása. Ismét Magyarországon játszódik, ismételten Faddon. És aki már olvassa  a folytatását, rájöhetett arra, ki fogja a gonoszt újjáéleszteni, amivel nem is kalamajkát okoz majd. 

Lassan fog íródni minden,mert még nem tudom mi vár rám. Amint tudom, hozni fogom őket. 

Rég írtam, tudom! De mint írtam már, hogy probléma adódott a látásommal,  s így egy kicsit hanyagolom / hanyagolnom kell az írást.  De amint tudok, mindig érkezni fogok. 

Vannak jó híreim is a könyvkiadás kapcsán. Annyit elárulok, hogy a Szövetség első részéhez  lesz nagy köze, és ha miden igaz és jól fog menni minden, akkor talán még az idén újabb könyvem kerülhet a piacra, némi változtatással  a tavalyihoz képest. Új szerkesztő, új tervek.  Én bízom benne, hogy még az idén valóra fog válni. 

De ha már Szövetség és az első része, akkor kanyarodjunk vissza egy kicsit az időben. Nem sokat, csupán kereken egy évet.  Pont a napokban beszéltem a Wattpad olvasói díjjal kapcsolatban az egyik szerzőtárammal, aki nem régóta van jelen a Wattpadon, és olvasói díjat kapott. Én teljesen el is feledkeztem erről a díjról. Arról is, hogy tavaly júniusban én is kaptam egy díjat, méghozzá a második olvasói díjamat.  Általában ezekre a díjakra jelölni szokták az embereket és a művüket.  Ahogy ez nálam lenni szokott, a facebookon jön velem szembe az efféle meglepetések. Hogy kitől is kaptam, arra már nem emlékszem, csak arra, hogy az egyik Facebookon megtalálható Wattpad csoportban jelölésre került a nevem és a díj.

A Szövetség I. A vírus - kereken egy évvel ezelőtt Wattpad olvasói díjat kapott. ( Szám szerint a második Wattpad olvasói díjamat kaptam meg).

Hát eljött a napja és sajnos el is múlt. Éppúgy vártam e napot,mint december huszonkettedike óta 25.Nemzetközi Könyvfesztivált. Izgatott voltam egész héten, pedig sajnos rám jár a rúd egészségügyileg. Sajnos a bal szemem látóidege károsodott, és vizsgálatról - vizsgálatra járok. Valószínű,hogy a blogon most ez lesz az utolsó bejegyzésem,míg helyre nem jövök egészségügyileg. Így sajnos  a történeteim írását is abba kell hagynom egy kis időre,amiért nagyon fáj a szívem, de az egészség most fontosabb.

Az idősem volt épp a legjobb,de amíg abban az egy órában míg ott voltunk és beszélgettünk, az eső megkímélt minket. Izgatott voltam,mert ilyesfajta rendezvényen,mint író,még nem szerepeltem. Végre találkozhattam Cserenkó Gáborral, akivel eddig csak telefonon vagy épp a Facebookon tartottuk a kapcsolatot évek óta. Most végre személyesen is találkozhattunk. 

Már az elején egy kicsit rosszul lettem, mikor megláttam a mikorfont,mikor elénk tették. "Jézusom! Nekem ebbe az izébe kell majd beszélnem" ? Futott át hirtelen az agyamon a gondolat. Én és  a mikrofon,nem vagyunk barátságba. De a végére sikeresen összebarátkoztunk. 

Lassan érkezni kezdett  a közönség, hála isten fiatalok is voltak közöttük, és belevágtunk a lecsóba. Bemutatkozással kezdődött el a dolog,majd Marosi kati mind a négyünk írássából felolvasott egy részletett, és kérdezett. Akkor kezdtem el a gondolattal barátkozni,hogy mikorfont kell a kezembe fogni , és abba kell majd beszélnem egy órán keresztül. 

Kétszer lett olvasva fel mindegyikünk írássából, és kaptuk a különböző kérdéseket. Néha az volt az érzésem, hogy tuti valami hülyeséget mondok. Te jó ég! Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Közbe jöttek fényképeztek, gondolom újságírók voltak,vagy épp  a könyvtár munkatársai. Végére már az sem tűnt fel,hogy jobbról,majd balról is kattan mellletünk a gép. És képzeljétek. Az egyik fényképész,pont az én könyvemről készített egy közeli képet-.)

Milyen kérdéseket kaptam? pl: Mi hihletett,hogy vámpírtörténetet írjak? Estleg hatással volt e rám az Alkonyat? ( Hozáteszem: ki nem álhatom) . Kérdeztek az Aranymosás kapcsán, vagyépp a Lendület Magazinról és az ottani szerkesztői munkámról. Vagy épp milyen tapasztalatom van a kiadóval és a könyeladással kapcsolatban. 

Az egy óra hamar eltelt, és annyira belemerültünk a beszélgetésbe, mire észbe kaptuk,azt vettük észre,hogy túlléptük az egy órás időkeretet. Negyedtizenkettőkor fejeztük be.

5 csodálatos embert ismertem meg és lelkes közönséget hagytam ott. És ugyan azt tudom csak mondani,mint a könyvfesztivál után:

Veletek jövőre ugyanitt-.) 

Zajlanak az események az életemben,legalábbis ami az Örökséget illeti. Külön köszönet Baranyai Anikónak,aki sokat tesz azért, hogy így ismeretlenül is, eljussak az emberekig és megsmerjék a munkámat.

Bár az Ünnepi Könyvhéten én nem vagyok kint,mely fájó pont a szívemnek, de annál nagyobb öröm az,hogy a könyvem kint van és megvásárolható a 89. Ünnepi Könyvhéten az Imádom a Könyveket Standjánál-.)

Szombathoz egy hétre,ismételten elérkezik egy nap,amit már nagyon várok ismételten! Hisz részt fogok venni a Bonyhádi Völgységi könyvfesztiválon!

A 25. Budapesti nemzetközi Könyvfesztiválra a készülődés is nagyon izgalmas volt, és várakozással teli. Valahogy mégis más volt. E könyvfesztivál is kicsit más lesz,mint a Pesti. Ha ide nem is kellett videót készíteni, de készült valami más is,amit sohasem gondoltam volna... plakáton szerepel a nevem-.)