Hát eljött a napja és sajnos el is múlt. Éppúgy vártam e napot,mint december huszonkettedike óta 25.Nemzetközi Könyvfesztivált. Izgatott voltam egész héten, pedig sajnos rám jár a rúd egészségügyileg. Sajnos a bal szemem látóidege károsodott, és vizsgálatról - vizsgálatra járok. Valószínű,hogy a blogon most ez lesz az utolsó bejegyzésem,míg helyre nem jövök egészségügyileg. Így sajnos  a történeteim írását is abba kell hagynom egy kis időre,amiért nagyon fáj a szívem, de az egészség most fontosabb.

Az idősem volt épp a legjobb,de amíg abban az egy órában míg ott voltunk és beszélgettünk, az eső megkímélt minket. Izgatott voltam,mert ilyesfajta rendezvényen,mint író,még nem szerepeltem. Végre találkozhattam Cserenkó Gáborral, akivel eddig csak telefonon vagy épp a Facebookon tartottuk a kapcsolatot évek óta. Most végre személyesen is találkozhattunk. 

Már az elején egy kicsit rosszul lettem, mikor megláttam a mikorfont,mikor elénk tették. "Jézusom! Nekem ebbe az izébe kell majd beszélnem" ? Futott át hirtelen az agyamon a gondolat. Én és  a mikrofon,nem vagyunk barátságba. De a végére sikeresen összebarátkoztunk. 

Lassan érkezni kezdett  a közönség, hála isten fiatalok is voltak közöttük, és belevágtunk a lecsóba. Bemutatkozással kezdődött el a dolog,majd Marosi kati mind a négyünk írássából felolvasott egy részletett, és kérdezett. Akkor kezdtem el a gondolattal barátkozni,hogy mikorfont kell a kezembe fogni , és abba kell majd beszélnem egy órán keresztül. 

Kétszer lett olvasva fel mindegyikünk írássából, és kaptuk a különböző kérdéseket. Néha az volt az érzésem, hogy tuti valami hülyeséget mondok. Te jó ég! Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Közbe jöttek fényképeztek, gondolom újságírók voltak,vagy épp  a könyvtár munkatársai. Végére már az sem tűnt fel,hogy jobbról,majd balról is kattan mellletünk a gép. És képzeljétek. Az egyik fényképész,pont az én könyvemről készített egy közeli képet-.)

Milyen kérdéseket kaptam? pl: Mi hihletett,hogy vámpírtörténetet írjak? Estleg hatással volt e rám az Alkonyat? ( Hozáteszem: ki nem álhatom) . Kérdeztek az Aranymosás kapcsán, vagyépp a Lendület Magazinról és az ottani szerkesztői munkámról. Vagy épp milyen tapasztalatom van a kiadóval és a könyeladással kapcsolatban. 

Az egy óra hamar eltelt, és annyira belemerültünk a beszélgetésbe, mire észbe kaptuk,azt vettük észre,hogy túlléptük az egy órás időkeretet. Negyedtizenkettőkor fejeztük be.

5 csodálatos embert ismertem meg és lelkes közönséget hagytam ott. És ugyan azt tudom csak mondani,mint a könyvfesztivál után:

Veletek jövőre ugyanitt-.)