Már a hétvégén írni akartam róla, de ahogy lenni szokott,mindíg közbe jön valami. 2017.július 28-dika meghatározó nap volt az életemben.  Hosszú várakozás után,végre megláthattam a kéziratomat ( Az Örökség) tördelve. Emlékezm ,egy pénteki nap volt. Nem sokra rá,hogy hazaértem a munkából,mikor megérkezett az e-mail, hogy kész,itt a kéziratod tördelve,nézd át. Hosszú hétvégének néztem elébe. Ráadásul úgy álltam neki,hogy nem tudtam, hogyan kell belejavítani a dologba,mert már  amásodik oldalon a versben,már tördelési hiba volt. Hiába írtam Ádámnak,nem válaszolt. Emlékszem, eszembe jutott Takács László, aki az Egy űrállomás takarítónaplóját írta, hogy ő is Colorcomos. Írtam neki, és nagyon kézségesen el is magyarázta,hogy működik a dolog. Hogy lehet beleírni, hogy kell az oldalakat elfogadni és elutasítani. Örök hálával tartozom Lacinak.

Izgalmas volt, a szemem majd kigúvadt a javítás alatt. Igaz vértizzadtam, de vasárnap késő estére el is készültem vele, és vissza is küldtem Ádámnak.  Naná, hogy két hét múlva válaszolt rá. 

Ja és a legjobb az volt, amikor a tökéletes mondatodban is hibát látsz ,holott nem is volt benne hiba. Hiába  aszázadik oldal után....... de túléltem,kész lett és ez volt a lényeg. Kiválképp mikor a javítás után ismét visszaküldik átnézésre...