Tudom, eltűntem, de meg van rá az okom. Többek közt az, hogy mindjárt itt a vizsgaidőszak, és keményen tanulok a vizsgákra. De nemcsak a szóbelikre, és a zárthelyikre, hanem most ebben a félévben sok a beadandó. Egyel már elkészültem( Művészettörténet),amit  a héten már el is küldtem a tanár számára. Tegnap pedig az Ókor Kelet házi dolgozatnak álltam neki. Ettől tartottam, és tartok is egy kicsit. Amilyen nehezen indultam neki, annál könnyebben íródott a dolgozat. Estig meg is lett öt és fél oldal a nyolcból.  Huszadikával kezdem meg a vizsgákat. Ezen a napon kettőből is zárthelyit fogok írni. ( Kárpát Medence népei és  Történeti földrajz- politika földrajból). Másnap Szóbelizek Magyarország története a középkorban című tárgyból.

Nos amig nem voltam ,dolgozni jártam és volt ég konzultációm a suliban ,pörögtek az események az írás területén. Ezekről is írni fogok. Lássuk mi is ez a Kalocsai Pályázat.

Pár hete láttam a Facebookon meghirdetve  a Kalocsai Kortás Művészeti Klub által meghirdetve a pályázatot. ( tavaly ide mentem volna könyvbemutatót tartani, mert hívtak, de az időpont nem lett jó nekem, mert pont konzultáción voltam. Remélem egyszer eljutok majd könyvbemutatót  tartani). Több kategóriában lehetett pályázatot benyújtani.  Én az irodalmi kategórián  belül nyújtottam be két sci-fi történetemet.  A pályázatra Kalocsán vagy vonzáskörzetében élő alkotók pályázhatnak. 

Szóval két sci-fi történetemet nyújtottam be. A Vörös hold és a Téridő-Vándor novellámat. Még aznap kaptam egy üzenetet, hogy elfelejtették beleírni a pályázatba, hogy csak egy művel lehet pályázni.  Kicsit tanakodás után úgy döntöttem, hogy a Téridő - Vándort hagyom benn a megmérettetésben. 

A lányok kiszálltak az autóból, s ott hagyták Mr. Kinget. Elindultak a régi strandon ,ám a sétájuk nem volt eseménytelen. Barbara felnézett az égre, majd ledermedt. Megragadta Kata kezét, és a Hold irányába mutatott. A Hold mellett egy apró pont tűnt fel. Nem gondoltak semmi rosszra , úgy hitték, Deltonék érkeztek meg, mert ő eléjük siettek. Pillanatokkal később a furcsa fényt kibocsájtó tárgy ereszkedni kezdett, s megközelítette a két lányt. Annyira megijedtek ,hogy futni kezdtek , de a tárgy nem hagyta el őket, hosszú időn át közvetlenül velük egyvonalban haladt. Katalin valahonnan egy távcsövet varázsolt elő, az út szélére húzódott Barbara nem értette mit csinál a barátnője. Futás közben arra kérelte a lányt, hogy menjenek vissza az autóhoz, ott van Mr. King, és biztonságban lennének. Kata a furcsa tárgyra szegezte a távcsövet. A távcsőbe nézve egy korong alakú tárgyat pillantott meg, aminek ablakai mögül furcsa kinézetű lények néztek vele farkasszemet. A csészealjból teleszkópos lábak ereszkedtek ki, s ekkor Barbara ordítva adta tudtára Katalinnak, hogy elfogják rabolni Őket! Rémülten megfordultak, és rohanni kezdtek arra, amerre az autót sejtették. De ekkor az ufó feléjük emelkedett és utolérte őket, és furcsa hangokat adott ki magából. Elvesztették eszméletüket, és félórával később a falu másik oldalán, a temetőnél tértek magukhoz. Épphogy feltápászkodtak ,rémülten vették észre, hogy a csészealj előttük lebeg. Barbara felkiáltott , és vonszolni kezdte a ledermedt Katalin. Az ufó végre eltűnt ,s miután elérték Barbaráék házát, úgy estek be a lány szobájába , és dőltek rá az ágyra, s nem mozdultak. Így feküdtek félórán át. Miután feleszméletek, körbetekintettek. Ekkor vették észre, hogy az ufóval való találkozás során a ruháik elszakadtak ,s valami furcsa por csillog rajta.

Létezik a világmindenség, s a mindenségben egy bolygó, mely lakott. Az ember megvetette lábát, s az emberrel együtt a természet. Az ember megszületik, él valameddig a Földön, majd eltávozik egy másik életbe. Legalábbis egyesek közülük így gondolják, és hisznek is benne mélységesen. Körforgás körforgást követ. De a mai ember nem tekint maga elé, csak megy a hétköznapok szürkeségeibe, és nem veszi észre mindazt, ami körülötte és a szeme előtt megy végbe. Így arról sem akar tudomást venni, hogy ő előtte is már éltek a Földön, de a Földön ciklusokként kihal a Föld, hogy az adott élet után új élet serkenjen. S az akkor élt embereket valakik segítették, olyanok, akik a világegyetem valamely szegletéből érkeztek és tanították őket. Aztán történt valami, valami amire a mai napig nincs magyarázat, az idegen elkerülték a Földet,míg egy nap a század forduló környékén lelkes fiatalok csoportja megalapított a szervezetet,melynek fő feladata az idegekkel való kapcsolatfelvétel,és azon idegenek titokban tartása az emberek elől, akik a II. világháború óta sűrűbben látogatják a Földet. Az idegenek a Naprendszeren túlról, számtalan galaxisokról érkeztek a Földre, hogy barátságot kössenek az emberekkel. Nem akartak ők rosszat, de egyesek kihasználták a lények jóindulatát, és rosszba akarták belevinni őket. A Földre érkezett lények mesélni kezdtek azoknak, akik a szervezet alapító tagjává váltak. Meséltek egy időről, mikor még kietlen pusztasághoz hasonlító, forrongó volt a Föld, ahol ember a lábát sem tudta volna megvetni. A lényeknek sem volt pontos információra, mikor és egyáltalán milyen volt az Univerzum kezdetleges állapota. Megközelítőleg 20 milliárd évvel ezelőtt történt egy nagy robbanás, aminek következtében kialakult a világmindenség és a bolygók, így a Föld is. Ők már a világegyetem keletkezése előtt is éltek, léteztek, egy párhuzamos világegyetemben. Fejlettségük és technikájuk már akkor jóval meghaladta a mai modern ember fejlettségét. Miután a bolygók lenyugodtak, s a Földön az ember megvetette a lábát szürke is barátaink szorgalmasan látogatni kezdték még a fejlettségi szint alatt álló emberegyedeket. De meséltek egy érdekes dolgot még, az ember előtti világról a Földön. Ugyanis, mielőtt az ember megjelent volna, mások uralták a környezetet és a természetet. A Kialakuló é megnyugvó Földet kezdetegesen furcsa kinézetű lények lakták. Némelyikük úgy nézett ki, mint egy foszillia, csigaszerű lények, bár némelyikük életben maradt, az ősóceánban talált menedéket, de igen hamar eltűntek a Föld felszínéről, sáremberek. Illetve beszéltek még egy igen furcsa dologra, amit Európát érintette. Mert Európa előtt már létezett egy Európa. Erre viszont bizonyítékot találtak a régészek, s elnevezték őket „Homo Sapiens 0-nak. Valójában kik voltak ők, arra nem tudtak megfelelő választ adni, a kis szürkék, mint arra sem, hogy a Földön élt emberelegyek, miként tűntek el, vagy lehet, hogy maguk az idegen lények tüntették el, de erre pontosan már nem emlékeztek. Aztán pár év múlva újra benépesült a Föld ember és madár keverék, mégis emberszerű kicsi lények vették birtokba a planétát, velük együtt a mesékből jól ismert óriásokkal együtt. Hosszú évtizedekig éltek egymás mellett, az Óriások nem foglalkoztak a kis szürkékkel, de a madárszerű emberelegyek bolondulásig imádták az égből érkező furcsa lényeket. Falták minden egyes szavaikat, istenként tekintettek rájuk. De a hosszú évszázadok után, valami történt a légkörre. Mai elnevezéssel bekövetkezett egy globális felmelegedés, ami elviselhetetlenné tette a Földön való életben maradást. Egyes feltételezések szerint, az óriások felfedeztek egy anyagot, kristályt, amibe kódolt üzentet tápláltak, az őket követő lények számára. A kristályok, egyfajta katalizátorok, egyfajta számítógépek, amik a megfelelő időben életre kelnek, hogy a következő lényeket figyelmeztessék a Föld végórájára, hogy időben tudjanak lépni, mielőtt ők is úgy járnak, mint ők maguk. Eltűnnek a felszínről. Hogy ez a legenda igaz –e, a kis szürkék nem tudtak pontos választ adni, mert miután bekövetkezett a nagy légköri probléma, nem tudták a bolygók megközelíteni, és leszállni rajta. Hosszú-hosszú évezredek teltek el, mire a Föld képes volt regenerálódni, majd miután meggyógyította önmagát, a bolygón megjelentek a dinoszauruszok. Mint ismeretes 65 millió évvel ezelőtt egy bolygó becsapódott a Yucatán félszigeten, amely kiirtotta a dinoszauruszokat. A dinók kihalása után, a Föld ismét új életre kelt, megjelentek az ősfajok, a majmok felemelkedtek és megindultak az emberré válás útján, ami igazi kihívást jelentett a szürkék számára. Mindenre igyekeztek az ősembereket megtanítani, nagy kihívást a barlangrajzok jelentették, majd a későbbiek folyamán a ley – vonalak használatának megtanítása. A festményeken látszódó fura alakok, kik az égből érkeznek közéjük, azok ők maguk: a kis szürkék. Hisz akkoriban csak ők érkeztek a Földre, a többi idegen lénynek nem sok kedve volt, hogy náluk sokkal primitívebb lényeket látogassanak egy olyan bolygón, ahol nem tudnak mit kezdeni az ott élőkkel, és a bolygó adta lehetőségekkel. Mert az az ő szemükben szintúgy primitív volt. Persze az idő előrehaladtával a véleményük megváltozik. És ők válnak a későbbiekben minden rossz okozóivá. Segítették a felemelkedő embereket a földművelésben, az építkezésekben. Főleg a piramisok építésében. Az ember egyre jobban fejlődött és az idegenek úgy érezték, már nincs szükségük a közbenjárásuknak, és elhagyták a Födet. Csak az ember tudatalatti őrizte meg a lényeket, és sok anekdotát írtak róluk, s van egy, mely az ő nyelvükön, az úgy nevezett angyalnyelven íródott, ami nem volt más, mint: az Énok Könyve.

Folytatva a történetet, épphogy leszálltam Pakson, hogy felszálljak a hazafelé tartó buszra, amikor is újabb meglepetés ért a buszra várva. Természetesen a Facebookon, ahogy lenni szokott. Mi volt a blogoldal újabb bejegyzése ami szembe jött velem? Naná, hogy egy másik versem. A vers, mely szerepel Mimi Taylor Bosszú ára című könyvében is. Bizony: A remény. 

Feldobta az egész estémet, e két bejegyzés-:) 

Úgy megközelítőleg két héttel ezelőtt jelentkeztem Kabai Kriszti felhívásásra, hogy verseket keres költészet napja alkalmából.  Jelentkeztem rá, megbeszéltük a dolgot és el is küldtem számára azt a pár versemet, amit anno és a nemrég született verseimet. El is feledkeztem róla, és azt hittem, hogy április 11-én fognak a kiválasztott versek felkerülni az oldalra, hisz József Attila születésnapján ünnepeljük a költészet napját. Legalább most már tudom, hogy ez március 21. Hazafelé tartottam a munkából, mikor is felnéztem a Facebookra, hogy mi újság odafent. Amikor is pár frissítés után meglátom az írói nevem, egy szép rózsaszín háttéren. Nézem, nézem, s mit látok? Költészet napja alkalmából felkerült az oldalra az esőcsepp című versem-.)

Köszönet érte-:)

Egy kis betekintés a Szövetség novella változatába, mely majd a Virtuarium oldalán lesz olvasható!

"Létezik a világmindenség, s a mindenségben egy bolygó, mely lakott. Az ember megvetette lábát, s az emberrel együtt a természet. Az ember megszületik, él valameddig a Földön, majd eltávozik egy másik életbe. Legalábbis egyesek közülük így gondolják, és hisznek is benne mélységesen. Körforgás körforgást követ. De a mai ember nem tekint maga elé, csak megy a hétköznapok szürkeségeibe, és nem veszi észre mindazt, ami körülötte és a szeme előtt megy végbe. Így arról sem akar tudomást venni, hogy ő előtte is már éltek a Földön, de a Földön ciklusokként kihal a Föld, hogy az adott élet után új élet serkenjen. S az akkor élt embereket valakik segítették, olyanok, akik a világegyetem valamely szegletéből érkeztek és tanították őket."