Első King könyvemet 20 évvel ezelőtt olvastam. Érettségire készülve, lazításként, két tétel tanulása közben olvastam ez pedig nem más volt, mint; Cujo. Itthon, a könyvespolcon találtam rá. Félve kezdtem el olvasni, és nem ok nélkül. Lehet nem 19 évesen kellett volna elolvasnom a legelső King könyvemet. Rettegtem és féltem nemcsak az olvasás közben, hanem utána is, és ráadásul a saját kutyánktól is. Megfogadtam, soha többé nem olvasok King könyvet, pedig a Holtsáv mai napig kacsingat rám a könyvespolcról. Pedig nagyon szeretném elolvasni az AZ-t vagy épp a Halálsoron című könyvét.
Azóta eltelt 20 év, és idén a szomszédunkba járva Attila, akivel együtt nőttünk fel beszélgettünk. Nem mint író az olvasóval, hanem mint két olyan személy ,akik már nagyon rég nem látták egymást. De felpattant a székről, és a könyvespolchoz ment, ahonnan kivett egy nagyon vastag könyvet, amivel már akkor szemezgettem. Én a kezembe fogtam, forgattam és annyit mondtam; én sosem fogok ilyen vastag könyvet írni. Visszaadtam Attilának, aki a helyére tette. Napokig gondolkodtam, hogy képes vagyok e egy ilyen vastag könyvet kiolvasni, és kérjem e kölcsön. Az élet úgy hozta, hogy itthon kellett legyek betegen és átmentem Teri nénihez elkérni a könyvet, és nekiálltam a nagyon vastag könyvnek. Akkor tudtam, képtelen leszek letenni. Már az első oldalak elolvasása után úgy éreztem, hogy King 1979-ben előre látta mindazt, ami 42 év eltelte után bekövetkezik majd. Egy világjárvány. A szó szoros értelemben leírta a Covid 19-et. Tünetein át, a vesztegzárig. Borzalmasan leírva a haláltusát, holtak számát, az életben maradottakig. Nyilván voltak benne olyan részek, főleg a második könyvben, amik kissé lelassították az olvasást, és a legszívesebben abbahagytam volna, és úgy éreztem, sosem érek el a harmadik részig. Ilyen volt többek között azok a részek, amikor a jók gyűlést tartottak és feljegyezték a gyűléseken elhangzottakat. A Szövetség kapcsán én is kaptam olyan véleményt, miszerint a főszereplő lány hátráltatja az eseményeket. Itt is voltak ilyen szereplők, akikben a legvégén nagyot csalódtam. De kellenek ilyenfajta szereplők is. Megsirattam a jók halálát. Elérve az utolsó, egyben harmadik részhez, minden egyes lap elolvasása után arra vágytam, hogy sose legyen vége a könyvnek, mert a finis volt a legizgalmasabb. Még egy valami nem tetszett benne. Mégpedig a sok trágár beszéd.
Olvasás közben azon is gondolkodtam, hogy volt képes ennyi oldalban megírni mindezt, és vajon, hány oldal volt az eredeti kézirata?
Mikor 2015-ben nekiálltam a Szövetség első részének a megírásának, és kipattant a fejemből a vírus című része, nem is tudtam róla, hogy van egy hasonló, de nálam sokkal zseniálisabban megírt könyv az emberiség végítéletéről. Azért valahol én is beletaláltam a részletekbe, a fejemben meg sem fordult az, hogy egyszer a 21. század közepén részesei leszünk a spanyolnátha után, még egy világjárványnak. Mikor a megjelenés után felkerült az egyik oldalra a könyvem, könyvajánlóba, akkor valaki ezt írt: „nem elég, hogy még a csapból is a Covid folyik, akkor még ez is” Sajnos ez van. Mi írók vagyunk, és ha egy történet kipattan a fejünkből, addig nem nyugszunk, míg meg nem írjuk. Arról, kiváltképp nem tehetek, hogy a könyvem első része, pont a világjárvány közepén jelent meg.
Beszélhetnénk a keringő összeesküvés- elméletekről, az emberiség kiirtásával vagy megtizedelésével kapcsolatban, de amíg emberiség létezik, lesznek járványok és világjárványok, akik ugyan nem fogják az emberiséget eltörölni a Föld felszínéről, csak megtizedeli. Mert az emberiség önmagát fogja elpusztítani, majd a Föld új életre kelve, esélyt ad az új élet csíráinak.