Lassan, de biztosan haladok a második rész megírásával. Ismételten öt mesét fog tartalmazni, Helinda által készült csodás illusztrációkkal és színezőkkel, éppúgy, mint az első kötet esetén. Épp tegnap lettem kész, nehezen az öt meséből az elsővel, ami a kötetben az utolsó mese lesz majd. Bandi farkas és az elviselhetetlen szomszéd.Nem véletlenül kapta e címet. Az életből merítve, íródott e történetem. Tavasszal lesz egy éve, hogy minden áldott hétvégén, ünnepnapkor , olykor hétköznap is az egyik szomszédunk, nem törődve a körülöttük élőkkel, megkeseríti minden percünket. Fúr- farag, lehetetlen időpontban füvet nyír és késő estig üvölteti a zenét. Róla szól e tanító jellegű mese, ő Robi, a fakopáncs, aki Bandi háza mellett található fába költözik és megkeseríti farkasunk életét, aki szereti a csendet és a nyugalmat.

. Bandi farkas és az elviselhetetlen szomszéd

  Ezen a csodás augusztusi reggelen Bandi az igazak álmát aludta. Szerette az erdő csendjét.  Néha- néha hallatszott oda a kirándulok hangoskodása, amit elviselhető volt és nem tartott egész nap. A csend, a fák susogás, beszélgetése, a madarak víg fütyörészése, a patak víg csörgedezése, méhecskék nyugtató döngicsélésé, ez adott boldogságot az erdő lakóinak.

Ám e augusztusi reggelen minden megváltozott. Nem messze Bandi házától, az egyik fenyőfába, új lakó költözött. Ami nem is lenne olyan nagy baj, de ez az új lakó, megkeserítette, nemcsak Bandi nyugalmát, hanem az erdő összes lakójáét.  Bemutatkozásképp e kora nyári hajnalon, nagy hanggal kopácsolni kezdett, de úgy, hogy a környék beleremegett.

Bandi felriadt a legszebbik álmából, és kiesett az ágyból. Nagy nehezen feltápászkodott, szemét dörzsölte és úgy hallgatta a hangot, amely a házától nem messze szólt. Kukucskált az ablakon, de nem látott semmit. Pont akkor repült el az ablaka mellett Uhu, az erdő kedves baglya.

-Jó reggelt kedves barátom, Bandi!

-Reggelt! Mi ez a szörnyű kopácsolás, hajnalok – hajnalán?

-Jajj, ne is mondd!  Éjjel a kedvenc fámon üldögéltem, amikor tőlem nem messze, nagy kapcsolásra lettem figyelmes. Fakopáncs költözött a szomszédunkba, és úgy tűnik a rosszabbik fajtából. Nem hallottad a kopácsolást?

A farkas fejét rázta.

-Szerencsére, mélyen aludtam. Nemrég ébredtem fel, erre a nagy kopácsolásra. Még a fejem is megfájdult. Lehetne egy kissé tapintatosabb.

-Lehetne!

-Nem kellene neki szólni, hogy ez eddig egy csendes, nyugodt hely volt?

-Ez még semmi Bandi. Ez a dolga. majd abbahagyja! Mennem kell. Legyen szép napod, kedves barátom.- és Uhu elrepült.

Bandi sokáig integetett utána. Körbenézett, és szerencsére a nap többi részében, csendes volt az erdő. Egészen estig.

Bandi már az ágyában feküdt és az egyik kedvenc képes könyvét olvasta, amikor felhangzott a kopácsolás, majd hangos, nyekergő éneklés. És a fákon rejtőzködő madarak, nagy ricsajjal felrepültek. Bandi mérgesen kimászott az ágyából és kilépett az ajtón.   Körbenézett, majd megpillantotta újdonsült szomszédját. Csípőre tett kézzel rászólt.

-Hé, új szomszéd!

De a fakopáncs meg sem hallotta, tovább kopácsolt és énekelt. Bandi még jobban durcás lett.

-Hé, új szomszéd! Kedves fakopáncs úr!

A fakopáncs megállt a tevékenységének nagy műveletébe, és letekintett a fáról.

-Parancsol?  

-Bandi vagyok, a farkas. Én lakom ebben a házban- mutatott a háza felé – este van, szeretnék aludni, ha lenne olyan kedves, befejezné a műveletet, kedves fakopáncs úr!

A fakopáncs szemrehányó tekintettel nézett le a fáról Bandira.

-Robi vagyok, a fakopáncs! Parancsol az úr?

 -Igen. Azt mondtam az előbb önnek, hogy aludni szeretnék, de ebben a ricsajban nem lehet. Itt ez eddig nem volt szokás.

-Bocsánat, uram! – ezzel beszállt az odúba.

Bandi megnyugodott, nehezen, de végre elaludt. Nyugta nem tartott sokáig, mert reggel ismételten hangos ricsajra ébredt fel. Kirohant a háza elé. De nemcsak ő volt ott, hanem Uhu is, aki éppúgy, mint Bandi, a szemét dörzsölte az álmosságtól, pedig éjszakai állat.  Robi, a fakopáncs Bandi háza és a fa körül füvet nyírt, nagy lendülettel.

-Hány óra?- kérdezte a farkas álmosan a bagolytól.

-Uhu, fél hat körül lehet.

Megdörzsölte a szemét.

-Tegnap este szólnom kellett neki, hogy aludni szeretnék, és hogy amit csinál, itt ez eddig nem volt szokásban.

-Uhu, én is hallottam. Pedig éjszakai állat vagyok, egerészés közben kissé elfáradtam, és néhány percre elbóbiskoltam. Arra riadtam fel, hogy valaki hamisan énekel.

-Ő volt. Ráadásul kopácsolt is.  De ez már több a soknál!

A farkas odasétált a fakopáncshoz és megütögette a hátát, a madár megijedt és megfordult. Ránézett a farkasra, majd a háta mögött meglátta a baglyot.

-Parancsolnak az urak?

-Parancsolnak! Még hozzá csendet szeretnénk! De minél előbb! Úgy hiszem, erről már beszéltünk!

-Mintha, rémlene valami.

-Csendet szeretnénk!

Bandi megfordult és bevágta maga mögött a házának ajtaját. Fakopáncs ránézett Uhur-ra.

-Van még valami, uram?

-Nincs. Csak csendet szeretnénk, ez minden.

Uhu elrepült az erdő belsejébe. A fakopáncs magában motyogott.

-Már itt sincs nyugta a madárnak. Mindenhol rám szólnak, és elküldenek. –szomorúan felrepült a fa odújába és ott duzzogott tovább- már pedig én akkor is zenét fogok hallgatni, füvet vágni, amikor jónak látom. Nem érdekel, hogy e erdő eddig csendes és nyugodalmas volt - és ő is magára vágta az odúja ajtaját.

Bandi végre nyugalomra lelt, és sikerült elaludnia. De nyugalma ismételten nem sokáig tartott.  Hangos dübörgésre ébredt fel. Kipattant az ágyból és kirohant a háza elé. A fakopáncs hangos zenére a fa körül nyírta a füvet.

-Ami sok az sok. Ide már Jojó kell.

Berohant a házba, felöltözött és a tündér keresésére indult. Szerencséjére, nem sokáig kellett gyalogolni, mert a tündér épp szembe jött vele, ugrabugrált, és egy szál virágot fogott a kezében, vidáman dudorászott.

-Jajj Jojó, de jó hogy látlak!

-Megint mi történt?

Farkas elmesélte a fakopánccsal való találkozásukat, és azt sem hagyta ki, hogy megzavarja az erdő nyugalmát.

-Ismerem őt. Sajnos, elég rossz híre van, más erdőben sem talált nyugodalmát. Minden nap felverte az ott élők nyugalmát. Arra nem gondoltam, hogy ide is el fog jutni.

-Kérlek, Jojó, beszélj vele. Ránk nem hallgat. Nagyon rossz, hogy minden nap ezt hallgassam. Tudod jól, hogy ne bírom a hangoskodást.

A tündér gondolkodott egy pillanatig.

-Rendeben! Beszélek vele.  

Csendben, egymás mellett bandukoltak a farkas házáig. Már lehetett hallani a hangoskodást, a farkas háza melletti fánál, a fakopáncs vígan ropta, és nem zavartata magát, hogy a többi erdőlakó rossz szemmel néz rá. Jojó igyekezett túlkiabálni a hangos zenét, de a fakopáncs nem hallotta meg. Így felszállt a fa legelső ágára, onnét próbálta magára felhívni a figyelmet, mindhiába. Jó negyed óra eltelte után figyelt fel a fakopáncs a sokaságra, és tekintett fel a fára, ahol Jojó ült, aki mérgesen nézett le rá.  Fakopáncs, önmagát is túlkiabálta az üvöltő zenét és a fűnyírót.

-Hogy mondta?

-Halkítsa le a zenét és kapcsolja ki a fűnyírót!- kiálltott le a fa ágáról jojó.

-Hogy halkítsa le a zenét!

-Vagy úgy!- a fakopáncs felreppent az odújába és kikapcsolta a magnót. Végre csend köszöntött rá az erdőre, már csak a fűnyíró hangja hallatszott.

-Köszönjük!- köszönte meg a tündér- beszélni szeretnék önnel, kérem, hogy a fűnyírót is kapcsolja ki- a fakopáncson látszott, hogy nem tetszik számára a kérés, nemtetszését kifejezve, e kérésnek is eleget tett.

Tündér leszállt a földre.

-Tudja, itt sosem volt divat a hangoskodás. mi, itt az erdőben, szeretjük a csendet, a nyugodalmat, és sosem zavarjuk meg a másikat, a szomszédjainkat hangoskodással. ha úgy adódik, közösen bulizunk, de halkan.

A fakopáncs lehajtott fejjel, elszontyolodottan hallgatta a tündér szavait.

-Ezek szerint, innen is el kell távoznom. Mindig ez a baj!- mondta, sírása görbült csőrrel.

-Én nem ezt mondtam! Csupán elmondtam, amit el kellett mondanom a hangoskodással kapcsolatban.

Fakopáncs egy kissé felderült.

-Nekem nem kell innen elmennem?

-Nem. De be kell tartanod a közösségre és az erdőre vonatkozó szabályokat.

A fakopáncs örömök között fel és leszállt, és hangosan énekelt. Most nem szólt rá senki. Leszállt a többiek közé.

-Nagyon szépen köszönöm nektek, hogy befogadtok magatok közé! Ígérem, hogy többé nem hangoskodom és betartom a szabályokat.

Így éltek tovább együtt az erdő lakói és Robi, a fakopáncs. ha zenét szerettek volna hallgatni, halkan tették vigyázva, hogy ez erdő többi lakóinak nyugalmát sose zavarják meg.