Márton Éva

A sors

A sors szemtelenül pimasz.
Lapít, majd robbant s nevetve
Beleszól az életedbe.
Valakijébe vidáman, másét
Kettétörve. Ha mégis mérges vagy rá,
Egy idő után rájössz, mégis jót tett veled.
Ugyan elszakított az eddig éltetettől, és
belelökött egy másikba, s gyűlölsz mindent,
s nem érted, miért tette. Pedig a sors
az utadba sodort valakit, akit eddig nem ismertél,
s minden fenekestől felfordult, pedig küzdöttél ellene.