2017 februárjában jöttem el Pálfára. Előtte pár nappal tudtam meg, hogy a Colorcom jóvoltából az év őszén megfog jelenni Az Örökség. Emlékül a  többiektől tollat kaptam, amit a mai napig dedikálásra használok. 2017 nyarán rájöttem, hogy hibás döntést hoztam, hogy eljöttem onnan,így nem volt kérdéses, hol szeretnék könyvbemutatót tartani. Így hát 2017 novemberében Pálfára érkeztem a könyvemmel. Sajnos az egyik volt kollégám nem tudott ott lenni. Azóta is sajnálom, hogy nem tudtam számára átadni egy dedikált példányt számára. Azt tudtam, hogy az egyik csemetéje követ engem a Facebookon, így Csilla tudta, hogy mi történik velem az írás területén. De azt nem tudtam, nem is sejtettem, hogy egyszer visszatérek Pálfára. Így ma este jutott eszembe, hogy Csillának dedikálok a könyvemből egy példányt. Nem is tud róla. meglepetés lesz számára. 

Egy évvel ezelőtt kezdtem el verset írni, és az első versem december 26-án került fel a Poet oldalára. Ami  arra késztetett ,hogy tovább írjam a verseket. Első körben középiskolás koromban írt verseket fogattak el, és került fel az oldalra, majd elkezdtem írni őket. Elég sok verset írtam, s ezt meg is írták a  ma megkapott év értékelőben is. Hosszú összegzés volt, s ebből emelnék ki egy részt, ami megdobogtatta a szívem.

"A 2018-ban publikált verseidet összesen 1479 alkalommal tekintették meg látogatóink, ezzel pedig az év legolvasottabb szerzőinek felső 20%-ába tartozol. Gratulálunk! Bánat című versed volt a legnézettebb 223 megjelenéssel (egy-egy alkotást átlagosan 187-en szoktak megtekinteni)"

Idén az írás területén egy fantasztikus évet zárok. Hisz annyi csodás dolog történt velem. Jártam A Millenárison, ahova mindig vágyakozva gondoltam, s azt hittem, hogy én oda sosem fogok kijutni, pláne nem dedikálni. Miről írok? Hamarosan elárulom. De számtalan más remek dolog is történt velem, hisz nemcsak a Millenárison jártam, valahol máshol a megyémen belül, ahol bemutatkoztam. Könyvben is szerepeltem, találkoztam végre ismeretlen barátaimmal, kikkel hónapok óta írtunk egymásnak, és közös izgalommal vártuk az április beköszöntét, hogy végre személyesen is találkozhassunk, és még a Wattpadon is sikerélményeim lettek. Lássuk, hogy is volt a 2018-as év-.)  E hónapban interjút készítette velem a Lendület magazin egyik szerkesztője.

Január

  Az év úgy kezdődött, hogy a kiadó Facebook oldalán szavazni lehetett az Örökség borítójára, egy verseny keretében. Szépen jöttek a szavazatok, meg is előztem a másik írót, de hogy mi lett a verseny eredménye, azt a mai napig nem tudjuk. Tavaly ilyenkor felkerült a Poet oldalára az első versem. Még középiskolás koromban írt szerelmes vers. Ezen fellendülve írtam tovább őket. Beküldtem egyet januárban, ami elbírásra várt. Ez volt a Bánat című versem, majd soron kívül is elfogadtak egyet Szilveszter/ Új évvel kapcsolatos versemet: B.U.É.K . Ez volt  a címe.  Ám hogy örömöm ezen a január tizenegyediki napon teljes legyen, mindkét verset pár óra különbséggel fogadták el, és került ki a Poet oldalára.  Tizenharmadikán váratlan meglepetés ért, s a meglepetés, mint mindig a Facebookon jött szembe velem. Kovács Ági blogger recenziós példányként kapta meg a könyvem a kiadótól, s erről írt, és tett fel képet a Facebook oldalára. Nagyon örültem neki. Majd újabb versem került ki január közepén a Poet oldalán: Megsebzett Szív, amit még középiskolásként írtam, majd a Farsang című versem érkezett az oldalra, január végén pedig az Esőcsepp című irományom került ki a Poet oldalára. S e hónapban tudtam meg azt is, hogy az egyik versem szerepelni fog egy megjelenő könyvben. Erről egy kicsit később.

Február

Február hatodikán újabb versem landolt a Poet oldalán. Február című versem került ki, amit előtte két nappal írtam. Annyira belelendültem a versek írásába, hogy akkor gondoltam először arra, hogy ha összejönne annyi vers, ki kellene adatni egy kötetet belőle.

Március

Ez egy nagyon jó hónap volt az írás területén. Izgalmas dolgok történtek velem, míg vártam, hogy végre elérkezzen április. Megkezdődött az áprilisra való felkészülés. IK Facebook oldalán a reklámozás. Így Az Örökség plakátja is ott virított a többi közt, nagyon örültem, boldogság volt számomra. Soha nem gondoltam, hogy egyszer eljutok idáig. Nagyon izgalmas volt készülni a Könyvfesztiválra. Sok promóció készült, mindegyik nagyon tetszett, de a legjobb:  A buszmegállói képváltásos ,illetve üdítőitalon való szereplés ( a könyvem borítója), az óra,s az időpont mellett szerepelt a könyv, nálam 11 órát mutatott.  De legjobb és nagyon izgalmas volt, az az volt, mikor videót kellet készíteni hozzá. .Ez nagyon izgalmas folyamat volt, s sok izgalommal, bakival járt, mire végre normálisan, izgatottság nélkül eltudtam mondani a szöveget. A Szövegben szerepelnie kellett: A nevemnek, a könyv címének és annak, hogy mikor és hol fogok dedikálni.

Majd a hónap elején újfent verem került ki a Poet oldalára: Írás címmel. Majd a vers megjelenés másnapján meglepetés ért. Ugyanis beküldtem néhány versemet a Lendület Magazin számára, ha esetleg megtetszik valamelyik számukra, talán megjelennék a magazinban. Azt írták pár hét, de napok lettek belőle. Így március tizedikén Esőcsepp című versemmel vendégszerkesztettem a magazint. Ám itt nem állt meg a dolog. Hónap végén újabb e-mailt kaptam a magazintól, hogy mikor és hány órakor kerül ki a versem a magazin oldalára. E nap március huszonnyolcadika volt, s a magazin oldalán újfent vendégszerkesztő lettem a Megsebzett szív című versemmel.  E hónapot nagyon vártam, mert január óta tudtam e dologról, itt nem a könyvfesztivált értem, mert hát ugye arról, ha emlékeim nem csalnak karácsony körül tudtam meg, hogy mikor fogok dedikálni a Nemzetközi Könyvfesztiválon. Így hát ezt a dolgot is már izgatottan vártam, mint azt, hogy végre április legyen.  Ez a nap a hónap utolsó előtti napján következett be. Mint írtam az egyik versem szerepelni fog egy könyvben. A vers, amit kiválasztottam a részhez: A remény. Sokáig gondolkodtam azon, melyik versem illene a részhez, s e versemet találtam ideillőnek, s így kerültem be A bosszú ára című könyvbe.

Mimi Taylor: A bosszú ára című könyvében a versem.

Április

Mimi Taylor Szabó Borka és Szabó Ildikó társaságában.

Mielőtt megírnám hol is készültek e képek, térjünk vissza egy gondolat erejéig a Lendület magazinhoz. Mert áprilisban is vendégszerkesztője voltam a magazinnak. Újabb versem került publikálásra a magazinban. S nem akármelyik versem. Pontosan azt a versemet választották ki, mely Mimi Taylor könyvében is szerepel. Ez a vers: A remény.

Nos, lássuk a kép titkát. Mint írtam, karácsony óta tudtam, hogy áprilisban valóra válik életem egyik nagy álma. Dedikálok a nemzetközi Könyvfesztiválon. Sosem gondoltam, hogy egyszer eljutok erre a nagyszabású rendezvényre.  Két szintén ott dedikáló szerzővel már hónapok óta leveleztünk, voltak olyanok, kik ismerősök voltunk, kedveltük a bejegyzéseinket, tudtuk, hogy ott leszünk, de n így is nagyon vártam április huszadikát, mert végre találkozhatom velük. Sok mindent megbeszéltünk, mit fogunk csinálni.  Már hetekkel az esemény előtt be voltam sózva, s ez egyre jobban kiéleződött, ahogy teltek napok és elérkezett a nagy nap. Takács Laci még képet is küldött, hogy a könyvem odaért, és ki is lett már rakva. Alig vártam, hogy végre elteljen a nap, s végre péntek legyen.  Sosem jártam még a Millenárison, így mint egy kisgyerek, nagy szemekkel és tátott szájjal néztem mindent.  Már várt Mimi. Lassan elérkezett a 11 óra, és én kerültem sorra a dedikálással. Fantasztikus élmény volt. Ott álltak sorba, ültek az asztalnál, hozták a könyvem, dedikáltam és kérdeztek. Végül fényképezés következett. Mimi, Borka ott állt a sorban, dedikáltam és fényképezkedtünk, és egy jót beszélgettünk. Egytől dedikált Mimi. Izgatottan fogtam a könyvét, azt a könyvét melyben a versem szerepel. Majd megérkezett Ildi is. Végre találkoztunk személyesen. Jött a kettő óra és Ildi is dedikálni kezdett. S lám mit kaptam? A könyvét dedikálva. Hárman mindhalálig. Naná hogy vámpírtörténet-J Ám szereztem még egy könyvet, még hozzá Mason Murray Meghökkentő meséi I. című novelláskötetét. Dedikálva-J Remélem, egyszer megszerzem A Visszatérő végzet című könyvét is. Amennyire vártam e napot, olyan gyorsan elszállt. Élményekkel telve indultam haza. Egy életre szóló élmény részt venni szerzőként egy ilyen eseményen. A könyveken kívül még valamit hazahoztam. Két kis prospektust. Mindkettőben szerepel a következő név: E. M. Miller. Illetve még valamit. Energiaitalt is kaptam a dedikálás napján. Még hozzá a könyvem energiaitalát! Nagyon finom volt. Kincsként őrzöm a dobozt. A 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon személyesen nem leszek jelet, de a könyvem: Az örökség ott lesz, s reményeim szerint a Szövetség I. része a Vírus e-könyvben.

Május

Az élet nem állt meg a könyvfesztivál után. Újból elérkezett a nap, hogy ismét szerepeljek a Lendület Magazin oldalán. Most nem verseimmel érkeztem, hanem egészen mással próbálkoztam.  Elég kemény fejszébe vágtam a fejem. Még sosem írtam könyvajánlót. Első ajánlómat Mason könyvéről írtam. Izgalmas könyv volt, alig tudtam letenni. Nagyon nehéz megírni egy ajánlót, pedig laikusan az gondolhatod, milyen könnyű ez. De sikerült, összehoztam belőle az első könyvajánlómat. Nem is lett olyan rossz. Mindenki ki olvasta, csak dicsérte. Annyira, hogy valaki azt írta, hogy ahogy olvasta, még a hátán is felállt a szőr, s szeretné magának megszerezni a könyvet. Hogy sikerült - e az illetőnek, azt nem tudom. Volt olyan, ki azt írta, ha azt írtam volna a végre: Hogy az igazság odaát van, sokkal jobba lett volna, mert csattanója lett volna az ajánlónak! Majd egyszer talán.

Ám itt nem hagytam abba a könyvajánló írását. Még nagyobb fejszébe vágtam a fejem. Kedvenc magyar szerzőm könyvéről írtam ajánlót. Még hozzá Lőrincz. L. László Kicsik című trilógia első részéről írtam. E ajánlót még nehezebben hoztam össze, mint az elsőt. Épp olvastam az első részét, mikor kitaláltam, hogy e könyvről fogok ajánlót írni. nehéz volt összeszednem a gondolataimat. Gyorsan írtam, s jól sikerült az ajánló. Azóta mindig vigyázok telihold idején.

Június

Újabb hónap, amit már nagyon vártam, tavasz óta.  Június közepén részt vettem a 18. Bonyhádi Völgységi Könyvfesztiválon.  Mikor szintén közeledett a nap, hogy menni kell, előtte két héttel, illetve már kicsivel korábban, már nagyon reklámoztak minket. Bemutatkoznak az amatőr tollforgatók. Olyan jó volt látni és olvasni ezt.  Először a bonyhádi könyvtár Facebook oldalán jött szembe velem a plakát, melyen hirdetve lettek az események, s ott voltunk, igen ott. Akkor még nem név szerint, csak úgy hogy bemutatkozik az amatőr tollforgatók társasága. Olyan jó volt olvasni. Ez május végén vált elérhetővé.  Június hatodikán pedig már egy egészen más plakát vált elérhetővé az érdeklődők számára. Ami még jobban megdobogtatta a szívem. Ott már olvadható volt a nevünk.

Bemutatkoznak: E.M.Miller, Gini Rouge Fefe, Cserenkó Gábor , Süveges Zsuzsanna

Az idő sem volt épp a legjobb, de amíg abban az egy órában, míg ott voltunk és beszélgettünk, az eső megkímélt minket. Izgatott voltam, mert ilyesfajta rendezvényen,mint író,még nem szerepeltem. Végre találkozhattam Cserenkó Gáborral, akivel eddig csak telefonon vagy épp a Facebookon tartottuk a kapcsolatot évek óta. Most végre személyesen is találkozhattunk. Már az elején egy kicsit rosszul lettem, mikor megláttam a mikrofont, mikor elénk tették. "Jézusom! Nekem ebbe az izébe kell majd beszélnem”? Futott át hirtelen az agyamon a gondolat. Én és a mikrofon, nem vagyunk barátságba. De a végére sikeresen összebarátkoztunk. Lassan érkezni kezdett a közönség, hála isten fiatalok is voltak közöttük, és belevágtunk a lecsóba. Bemutatkozással kezdődött el a dolog, majd Marosi Kati mind a négyünk írásából felolvasott egy részletet, és kérdezett. Akkor kezdtem el a gondolattal barátkozni, hogy mikrofont kell a kezembe fogni, és abba kell majd beszélnem egy órán keresztül. Kétszer lett olvasva fel mindegyikünk írásából, és kaptuk a különböző kérdéseket. Néha az volt az érzésem, hogy tuti valami hülyeséget mondok. Te jó ég! Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Közbe jöttek fényképeztek, gondolom újságírók voltak, vagy épp a könyvtár munkatársai. Végére már az sem tűnt fel, hogy jobbról, majd balról is kattan mellettünk a gép. és képzeljétek! Az egyik fényképész, pont az én könyvemről készített egy közeli képet-.) Milyen kérdéseket kaptam? pl: Mi ihletett, hogy vámpírtörténetet írjak? Esetleg hatással volt e rám az Alkonyat? ( Hozzáteszem: ki nem állhatom).  Kérdeztek az Aranymosás kapcsán, vagy épp a Lendület Magazinról és az ottani szerkesztői munkámról. Vagy épp milyen tapasztalatom van a kiadóval és a könnyeladással kapcsolatban. Az egy óra hamar eltelt, és annyira belemerültünk a beszélgetésbe, mire észbe kaptuk, azt vettük észre, hogy túlléptük az egy órás időkeretet. Negyedtizenkettőkor fejeztük be. Öt csodálatos embert ismertem meg és lelkes közönséget hagytam ott. És ugyan azt tudom csak mondani, mint a könyvfesztivál után:

Veletek jövőre ugyanitt-.)

Másik fontos mozzanatot rögtön ki is hagyok, pedig éppolyan fontos számomra, mint a könyvfesztiválokon való megjelenés. Pár sorban megírom, hogy a könyvem: Az Örökség kint volt és megvásárolható volt a 89. Ünnepi Könyvhéten.

Augusztus

Huha… Ezt olvasni is nagyon jó szerzőként- Wattpad remekművek esélyesek! Volt egy ilyen lehetőség, hogy jelentkezni lehetett a legtöbb nézettségű írásoddal, hogy megmutassák, igen is írnak kiváló írásokat a Wattpadon mivel sok az úgy mondd, rossz, tizenévesek által írt szextörténetek, melyeknek se füle,se farka ,mégis istenítik őket, hatalmas a nézettségük és a csillagozásuk. Szinte rajonganak értük. Így elnyomják a jobb minőségű és kiváló írásokat.

Két olyan írásom volt, mely nagyobb nézettségű. Az egy író feljegyzései és a Szövetség I. A vírus. Kicsit vacilláltam is melyik legyen, és végül a Szövetségre esett a választásom. Nem is számítottam rá, és nem is gondoltam azt, hogy ki fogják választani azon 50 írás közé, mely esélyes lett arra, hogy kiválasszák, hogy szerepeljen egy Youtube videóban.

Péntek reggel meglepődtem, mikor megláttam, mert mint már írtam, egyáltalán nem számítottam arra, hogy kiválasszák. Feldobta a napomat és az egész hétvégémet.

Hogy mi lett a sorsuk a bekerült történeteknek? Mai napig nem tudom!

Szeptember

Pici részt szeretnék kiemelni. A kiadó, vagyis a Colorcom interjút készített azon szerzőivel, akik álnév alatt publikálnak. Konkrétabban a Pergamentre hányt szavak oldal szerkesztője készítette el velünk az interjút, aki a kiadónál dolgozik. Ilyen kérdésekre kellett válaszolni pl: Miért döntöttél hogy álnév alatt írsz Megismerhetik e az olvasók a valódi neved,a befutás után saját neved alatt fogsz-e publikálni és ehhez hasonló finom kérdésekre válaszoltunk.  Továbbá az Imádom a Könyveket Karácsonyi Különszámában ismét fellelhető volt az Örökség.

Október

De nagyon vártam ezt a hónapot is. Nemcsak azért,e hónapban van a születésnapom. Hanem azért is, mert a könyvemet felajánlottam nyereményként az egyik csoportba. Heti szinten lehet könyvet nyerni abban a csoportban. És ennél szebb születésnapi ajándékot nem is kaphattam volna, hisz épp azon a héten lehetett a könyvemért játszani. Izgalmas egy hét volt, nagyon sokan szerették volna megnyerni Az örökséget. De volt egy nagyon szép hozzászólás is,ami nagyon meghatott.  "Szia E.M Miller ! Nagy boldogságot szereznél nagybeteg lakótársamnak ezzel a könyvvel aki szinte falja a blogod, imád tőled mindent. ( Ködön túl a kedvence, gyakran fantáziál a folytatásról ) Szeretném vele meglepni karácsonyra, hogy igazán szép legyen számunkra az ünnep. Az Úr áldásával kívánok neked szép napot , bájos ifjú hölgy "

Sajnos a hozzászólóval nem tudtam a kapcsolatot felvenni, így továbbra is keresem Palásti Istvánt!

A nyertest egy hét múlva hirdettek. Erika azóta boldog tulajdonosa egy dedikált példánynak a könyvemből.

November

November legelején történt egy érdekes dolog. Hisz nem minden nap találkozik össze az ember egy könyvekkel foglalkozó magazin mini könyvajánlójában. Beküldtem és novemberben megjelenő lapszámában meg is jelent az ajánlóban.  Két napra rá pedig ugyan ebben a magazinban beválogatták a Szövetség I. A vírus című sci- fi történetemet a hónap wattpad történetei közé. De sajnos a véleményezők tetszését nem nyerte el, nem került bele a magazinban. Bár az értékelést itt sem kaptam készhez.

December

Ó igen. Remek hónapnak néztünk elébe. Kezdődött elsejével. Októberben írtam, hogy a mesémet beválogatták egy gyerekeknek készülő adventi mesekalendáriumba. Csak azt nem tudtam, melyik napon fogok felbukkanni. Az e-mailt december elsején késő este kaptam, így én csak másnap reggel tudtam meg, hogy én lettem december 1. Nagyon örültem neki. Ám az adventi kalendáriumnak még nem volt vége. Jött december harmadika. S hol jött velem szembe a meglepetés? A Facebookon. A könyvmogul nemrég nyílt új webshopjának adventi naptárján december harmadika az én könyvemet rejtette. S így utoljára pedig annyit, hogy huszonkilencedikén a Poet oldalára felkerült a Buék című versem.

Jövőre folytatódnak a történeteim, s remélem könyvmegjelenéssel is büszkélkedhettetek majd.

Testvérem volt munkatársa Ferger Annamária szintén író. Tolna megyében lakunk mindketten 25 kilométerre egymástól. Még sosem találkoztunk, de írni szoktunk egymásnak. Meg is beszéltük, hogy egyszer összefuthatnánk Szekszárdon, beszélgetnénk egyet mint két Tolna megyei szerző, s dedikálva odaadnánk egymásnak a könyveinket.  A találkozás mindig meghiúsult , sosem jött össze.   Le is mondtam arról, hogy a könyvét  egyszer a kezemben tartsam. Talán október végén jelezte, hogy van még pár darab  könyvéből, nem kérek? De, jó lett volna. Persze abból sem lett semmi.  Jött a karácsony, s nem is sejtettem mit fogok kapni. Meglepetés volt a javából, mikor kibontottam a csomagot. Pedig több könyv is fel volt írva, én ezekre számítottam. King Az című könyve, Brown új könyve az Eredet, Réti László Párizsi célpont című könyve stb, csak épp nem Ferger Annamária könyve. S mit rejtett a csomag? Pont az ő könyvét!

Itt az év végi nagy hajrában tanulok. Muszáj, ha nem is szeretném.  De azt megfogadtam, hogy Karácsonykor pihenni fogok. Ami nem fog másból állni, mint abból hogy: tévét fogok nézni, és írni fogom az elmaradt történeteket. (Amik izgalmasabbak mint a házi dolgozat).  De lélekben felkészülök a januárra, hisz megyek vissza a volt munkahelyemre, amit már nagyon várok. Szóval ahogy az lenni szokott, nem tudok néha koncentrálni a tanulásra, hisz az agyam nem ott jár. Karácsonyon, s azon, hogy mit is írjak az év végi összefoglalóba, hisz az írás területén egy nagyon szuper évet zárok. Úgyhogy tegnap délután, miután kiolvastam a kötelező irodalmat, s kijegyzeteltem amit fontosnak tartottam ,s meg kell tanulni a vizsgára ( görögök történelme), nekiálltam elkészíteni a kollázst az összefoglalóhoz.  De nemcsak kollázs fog benne szerepelni, hanem külön- külön képek is a történetekhez.

A kollázst megmutatom:

Nagyjából rá lehet jönni, miről is fogok sokat írni-:) Persze maradt ki kép, de azt majd külön fogom hozzátenni-:) 

Kivételesen nem az írással kapcsolatban szeretnék pár sort írni, hanem a főiskoláról, hisz már javában vízgázunk. 11 évvel ezelőtt fejeztem be a szekszárdi főiskolán a tanulmányaimat, s sikeres államvizsgát tettem. Akkor úgy voltam, nem szeretnék többet iskolapadba ülni.  Ám az élet másként alakult , s idén ősszel ismételten főiskolás lettem a Pécsi Egyetem Bölcsésztudományi Karán, ahol már péntek óta vizsgázunk. És ahogy lenni szokott, nem maradhat ki a házi dolgozat írása sem. E témában az Árpád- korral kapcsolatban kellett írunk, egy kiválasztott témában. Fő cél a kutatás volt , és a lábjegyzet készítése.  Az egyik csoporttársam át is keresztelte a dolgozat témáját, s így lett a következő a címe a témának:

" Lábjegyzetek az Árpád-korból"

Miért fontos? Mert félreértettük egy kissé a dolgokat-:) Van ez így-.)