Azon a hajnalon a falu felett egyre több furcsa fényjáték borította be az égboltot. Csak azok látták és nézték hitetlenkedve, akik e korai hajnalon munkába mentek. De tovább nem is foglalkoztak vele, csupán percekig, míg megnézték, és sietve tovább rohantak a buszmegálló felé.

De a lány más volt, mint a többiek, odakinn az utcán. Kilépett az udvarra, hogy a garázsból kiálljon az autójával. Elsőre fel sem tűnt számára, micsoda égi játék játszódik a feje felett, az égboltra is véletlenül nézett fel. Amit látni vélt, nem hitte el. Be-becsukta a szemét, de mikor újból felnézett, a képződmények, még mindig ott voltak, és játékot játszottak a hajnali égbolton. Színes repülő gömbök repdestek odafenn az égbolton. Aztán tovább, már nem is foglalkozott a különleges égi játékkal. Bepattant az autójába és a szomszéd város felé vette az irányt. De a különleges égi jelenség egész úton elkísérte. A szeme mindvégig az eget bámulta, de így tett mindenki. Majdnem végzetes balesetet okozva. Látta, hogy az előtte haladó autós, kinyúl az autója ablakából, és így igyekszik megörökíteni a furcsa játékot. Megfordult a fejében, hogy emléket örökít meg az utókor számára.  Lehet, neki is így kellene tennie? E furcsa jelenség a vég kezdetét jelenti? Elhessegette maga elől a baljós gondolatokat, igyekezett vidám dolgokra gondolni.   Beért a munkahelyére, ott az összes munkatársa az udvaron, és a parkolóban állt, és mindenki az eget bámulta. Ő maga is csatlakozott a kissé megszeppent munkatársaihoz, és felnézett az égre. Az egyik idősebb férfi munkatársa megszólította, amit kissé furcsállt, mert e munkatársa nem igazán beszélt senkivel. Nem nézett rá, úgy beszélt hozzá.

- Látod az égboltot? Vajon ezek mik lehetnek?

- Igen, látom. Tényleg, nagyon furcsa. Ilyet még én sem láttam. Fogalmam sincs, hogy ezek vajon mik lehetnek.

Sokáig nem tudtak töprengeni rajta, mert megkezdődött a munka. Míg a többiek rég kiverték a fejükből a látottakat, addig a  lány fejéből nem tudta kiverni , s egész idő alatt ,csak ezen járt az agya. Hazaérve is izgatott volt, s alig várta, hogy újból beköszöntsön a hajnal, mert biztosra vette, hogy másnap újból kezdődik a furcsa égi játék. De csalódnia kellett. Furcsa jelenség csak egy hét múlva jelent meg újra, ugyanabban az időpontban, s egész délelőtt látni lehetett.  De az emberek a repülő gömbök ismételt látványától teljesen megzavarodtak, de egyben félelemmel és csodálattal teli arckifejezéssel bámulták az eget, főleg azok, akik először látták az égi jelenést. Valahonnan a kora hajnali nyári szellő kiáltásokat hozott feléjük, a lány mellett álló vagy épp érkező emberek leborulva imádkozni kezdtek. Úgy hitték, hogy e különös égi játék Isten figyelmeztetése, egy hírnök, hogy változzanak meg, mert közel a végítélet napja.

A várt végítélet napja nem következett be, az emberek élték tovább a megszokott életüket, el is feledkeztek róla, s a média sem igazán firtatta a nyári égbolton lejátszódó jelenséget. De egy valaki nem tudta elfeledni: a lány. Vajon mit láttak? Egy példátlan atmoszferikus jelenséget vagy esetleg nyitva felejtett téridő-kapun át lejátszódó égi háborút? Kérdéseire a válasz egy évig ott lebegett a levegőben.

Percre pontosan rá egy évre, minden úgy játszódott le, mind azon a bizonyos forró nyári hajnalon. E hajnal is épp olyan forró volt, vagy talán még melegebb is. A lány kilépett az udvarra, nem gondolt semmi rosszra, csupán a kegyetlen meleget szidta, meg a napot, ami előtte állt. Estig nem is volt semmi szokatlan, de hazafele tartva már egyre jobban. Nem értette miért, de egész nap izgatott volt, és érzete, hogy e napon valaminek történnie kell. Kilépett a munkahelyéről, és leszegett fejel közelítette meg az autóját, míg oda nem ért, nem tűnt fel számára, hogy a parkolóban állók valamit nagyon néznek. Csak a csendre lett figyelmes, mert itt mindig nyüzsgés szokott lenni ilyen tájban. Felkapta a fejét és körbenézett. Nem látott mást, mind az embereket, kik nyújtott nyakkal az eget bámulták. Ő maga is követve a példájukat, felnézett az égre. S döbbenetére az égbolton hasonló jelenség volt látható, éppúgy, mint egy évvel ezelőtt.  Csupán egyben különbözött a másik jelenségtől. Míg az színes volt, addig ezek fénykörök voltak, egymásba fonódva. Valaki megszólalt a tömegben. Hangja a csendben késként hatolt mindenki szívébe.

- Ez a jelenség befolyással lesz több jövőbeli eseményekre, higgyék el.

- Persze. Mert ezt is megjósolta Nostradamus? Vagy talán, jel arra, hogy újabb világégés van kilátásban?

- Semmi ilyet nem mondtam.

- De gondolt?

- Nem gondoltam. Csupán hangosan gondolkodtam.    

 Ismét csönd telepedett a tájra és továbbra is az égi jelenségeket bámulták. A lány megvonta a vállát, beült az autójába és hazahajtott. Nem nézett semerre, csak előre. Az egész teste remegett z idegtől és a félelemtől. Kipattant az autóból, most sem nézett az égre, beszaladt, magára zárta a szobája ajtaját, és úgy várta a hajnalt. Sejtette, hogy nincs még vége a dolognak, valószínű, hogy másnap hajnalban, újabb jelenségben lesz részük. Alig aludt, izgatott volt, és nem is alaptalanul. Kipattant az ágyból, felöltözött, még a kávéját sem itta meg. Kirohant az udvarra. Azonnal az égre tekintett. A sejtése beigazolódott. Öt színes kör lebegett egymás mellett az égen.   Lehet, hogy még is igaza lesz, annak a munkatársának, aki hangosan gondolkodott, hogy ezek a jelenségek valaminek az előjelei. Mondjuk, a világvége eljövetelét jelzi. Előfordulhat, hisz az emberiség megérett arra, hogy eltűnjön a Föld felszínéről, mert annyi rosszat tett. Újra feltekintett az égre, s döbbenve vette észre, hogy az öt színes kör eltűnt. Kinézett az utcára, de minden csendes volt. Úgy tűnt számára, hogy az égi játék, csak őt örvendeztette meg. Megnézte az órát, túl korán volt még, rengeteg ideje volt, hogy munkába menjen. Régebben olvasott valamiről, egész éjjel ezen törte a fejét. A szó nem jutott az eszébe. De most igen. És arról is olvasott, hogy egy festmény meg is örökítette ezeket a fura égi jelenségeket. Játszani kezdett a billentyűn, különböző szavakat ütött be, mire megtalálta, amit keresett. Az egyik, melyet keresett egy Urban festő festménye volt, melyen megörökített egy hasonló égi jelenséget, későbbiekben e festmény heves vitát váltott ki. Számos tudós úgy tartja, hogy a festő megörökítette az első, úgynevezett halo jelenséget, mások ezt cáfolták, és úgy gondolták, hogy a festő egy igazi égi csatát örökített meg. Lecsapta a laptopt, és úgy gondolta megtalálta a választ, a különös jelenségekre. Már nem is izgatta annyira a dolog, nyugodt szívvel indult munkába. Élete legnagyobb tévedése volt. Nem is sejtette, hogy hamarosan mindennek vége lesz.

Eltelt két hét, úgy, semmi sem történt. Legalábbis, ami az égi jelenségeket érintette.  Hét közepe felé jártak, mikor is ismételten valami megjelent az égen. Több forma volt, nem egy. Több százra volt tehető a számuk. Különböző geometriai formát öltöttek.  Munkába igyekvők, még maga a lány is, tátott szájjal bámulták az égboltot. Mert valami igazán különleges dolog történt a fejük felett. Nemcsak a különböző formáktól maradt tátva a szájuk, hanem valami egészen különleges dolog történt, ilyet még nem láttak.  Két alakzat, egy háromszög és egy négyzet, vándorolni kezdett az égen, majd a másik pillanatban összeütköztek, s vakító fényesség árasztotta el az eget és a környéket.  A fényesség nem tartott tovább egy percnél.   Miután vége lett a fényáradatnak, minden elcsendesült, csak a különleges formák maradtak az égen, melyek a nappal beköszöntével nem látszódtak.

El is feledkeztek a dologról, egészen délutánig. A boltból, ahol a lány is dolgozott, a vevők jöttek be és ki, míg egyszer csak az egyik vevő, ki távozott a boltból, rohanva, és zihálva futott be az épületbe. Mindenki ránézett.

-Mindenki menjen ki az épületből, és nézzen fel az égre.

Eladó, vevő mind kirohant, majd fellökve az asszonyt. Aztán csak álltak, némán szájukat tátva. Odakint este volt, annak ellenére, hogy délután volt. Ennek ellenére, a Nap gyönyörűen sütött az égbolton, egészen addig a pontig, míg alakját és fényét meg nem változtatta. Mérete vetekedett a Holdéval. Úgy tűnt, mintha a Nap vért könnyezett volna, és egyre sötétebb lett az égbolt. Majd hirtelen telihold lett, és a Hold vérvörös színben pompázott reggelig. De nemcsak itt, hanem a világ minden táján megfigyelhető volt e furcsa égi jelenség. Az üzletek bezártak, az oktatási intézményekben a tanítás nem folytatódott, az emberek félve indultak haza. Alig mertek az égre tekinteni, páni félelem lett úrrá mindenkin. Alig mertek aludni, valahol legbelül mindenki felkészült a legrosszabbra, és tudták, hogy reggelre valami történni fog.  Épphogy az óra elütötte a hat órát, az emberek kirohantak az utcára, és az égre emelték a reszkető tekintetüket. Amire tegnap óta gondoltak, bekövetkezett.

E reggelen a Nap vérvörösen köszöntött rájuk, s vérvörösre festve az utcákat és az égboltot is.  De e jelenség mellé még valami társult. Újfent megjelentek az égen a különféle alakzatok gömbökkel társulva, mik a Nap irányába haladva, némelyikük összecsapott egymással, s mint a tűz, vérvörös színben pompázva felrobbantak, majd darabjaikra hullottak szét.  Az emberek egymás kezét fogva imádkoztak.  Percekkel az égen történt robbanás után, furcsa szél kerekedett, és mindent lángba borított.  Mire a furcsa tűz, furcsa mód megfékezésre került, mindent felemésztett. S nem maradt utána más, mint a vérvörösben játszó Nap és égbolt.