Téged kerestelek már rég,

Itt állsz előttem, de félek

Megszólítani téged.

Téged kerestelek már rég,

Mert te vagy az, ki kedvesen

Szól hozzám, megölel. 

Téged kerestelek már rég,

Hisz már egy ideje a napjaimhoz,

Perceimhez, óráimhoz tartózol.

Gyógyírt jelentesz a fájó lelkemnek,

És az összetört szívemnek.

Magányomban nem vagy más,

Mint oltalmazó menedék, csend

Vagy, egy kiáltás és öröm,

Sorsom tükre vagy, és

Pont olyan, mint a történeteimben

Elképzelt, s leírt főszereplő.

Jönni fogsz, mert jönnöd kell,

Mindennap, holnap, holnapután

Vagy azután, de én majd ott

Várok rád.

Nem érkezel bárkihez, te

Hozzám érkezel, mert én
vagyok az, kit régóta keresel.