Mondhatnám azt is,hogy magam alatt vagyok. Hónapok óta itthon vagyok betegen. S a lelkemet gyógyító pici meglepetések örömet jelentenek nekem. Meglepetések,melyek pár percre elfeledtetik velem a problémákat ,s azt is hogy itthon vagyok táppénzen. Ilyen volt tegnap délután is a Facebookon. Szokás szerint,ott jött velem szemben a meglepetés. Azt még elmondom,hogy mielőtt közzétenném,mi okozott meglepetést,hogy tavasszal valóra válik a gyerekkori álmom. S ami az írót íróvá teszi. Ez minden író álma, még ha egy órában dedikálhat valahol. Hogy hol? S mi az? E hónap közepén szépen lassan elfogom árulni.
Na szóval. Pörgetem lefelé a telefonon a Facebook oldalát,míg egyszer csak megakad a szemem a Magyar Irodalomért oldal facebook posztján. Nini! Ott a nevem és a Poet oldalára kikerült újévi köszöntöm.  Ugye milyen szép keretbe tették a versemet? Ki hitte volna. Én biztos hogy nem egy évvel ezelőtt,hogy egyszer eljutok idáig. Köszönet az oldal adminisztrátorainak! Előbb vagy utóbb csak felfedeznek és elismert leszek. Hu de nagyot álmodok erre az évre.