Több mint egy hónap telt el,hogy könyvbemutatón jártam. Méghozzá a saját könyvbemutatómon ,ahol bemutattam az Örökséget. Visszatértem Pálfára,ahol közel négy évig dolgoztam foglalkoztatóként az otthonban, és ahol ott hagytam a szívem örökre.  Így hát nem is volt számomra kétséges,hol is szeretnék majd könyvbemutatót tartani. Szeptember közepén álltunk neki Patkós Attilával a bemutató szervezésésnek. Még plakát is készült,amit a könyvtáruk honlapján is megtalálható volt,illetve a falú központjában is kiplakátolásra került. A könyvbemutatóra 2017.11.11-én került sor. A bemutató előtt meg is érkeztek a könyvek a kiadótól. Már nagyon izgultam, féltem és attól tartottam besülök. Ahogy beértünk a településre a szívem egyre hevesebben kezdett el verni. Lassan telni kezdett az idő. Könyvek az asztalon,majd gyülekezni kezdtek az emberek. Volt kollégáktól át a falu lakosaiig. Elárulom,itthon napokkal a bemutató előtt begyakoroltam azt,amit mondani szerettem volna a könyvvel kapcsolatban. Most már tudom: felesleges. Ami akkor ott történt,még az én képezlőerőmet is felülmúlta. Olyat produkáltam, hogy még magamon is elcsodálkoztam. Pillnatra megijedtem, ahogy ránéztem az emberekre, és utána dölt belőlem a szó. Végül átcsapott a bemutató kérdezz - felekere. Az életben nem gondoltam,hogy így tudok beszélni és beszélni és beszélni. Mindenről szót ejtettem ami az Örökséget érintette. Az Aranymosáson át a Láthatatlan angyal díjtó keresztül a tördelés utáni átnézéséig. Ha felolvasok valamit mindig hadarok. Itt nem. Simán ment minden. Úgy érzem és éreztem akkor is,hogy én erre születtem, ez az életem. Az írás, a könyvkiadatás, könyvbemutatók, dedikálás. Legszívesebben nem is csinálnák mást: csak írni és írni és írni.