A Könyvkiadásról II.

A Láthatatlan Angyal díj 

Lehet, hogy pont nem ezzel kellene folytatnom a történetemet, de úgy érzem, most ezzel kell leírnom ezt, kell elmondanom nektek. Hisz e díjnak is nagyon sok köze van annak, hogy eljutottam oda, hogy valóra váltsam életem álmát, és könyvem jelenjen meg.

2015 novemberében nagy köd ereszkedett ránk, szinte minden reggel. Így utaztam a munkahelyemre, Pálfára. A sűrű köd adott egy ötletet. A vámpírokat félre téve, sci-fi történettel induljak majd a következő Aranymosásra. Az Örökség, ami idén jelent meg, már javítás alatt állt az Aranymosásra, melyet előtte hirdettek meg. Váratlanul, november közepén nagyon beteg lettem, s a tableten pötyögtettem a történetet. Mint már írtam, nem igazán érdekelt a blogolás. Egészen addig a napig, míg itthon nem feküdtem betegen. Mihelyst jobban leszek, e történetemet blogtörténetként landítani fogom az interneten. Igen? De hogyan? Lövésem sem volt, hogy kell nekiállni ennek. Az egyik közösségi oldalon már jelen voltam blogos csoportokban, ott tájékozódtam a dolog felől. Szilveszter napján a Ködön túl első részét landítottam az egyik blogoldalon. Sajnos napokkal később rákellett jönnöm, rossz döntés volt maga az oldal. Így átettem a székhelyemet a blog.hu oldalra. Belendültem, a történetet landítottam blogos csoportokban. Épphogy felkerült az oldalra, máris nyertem egy Dorothy Awarad díjat, majd még egyet és egy Liebster Award díjat.  Tavasszal áttettem a székhelyemet a Wattpadra. Ismét remek

Tél elején láttam, hogy e díjban jelöltek bloggereket. Nem is foglalkoztam vele, mert nem is tudtam, hogy miről is van szó valójában. El is feledkezem róla. Írtam tovább a történeteimet, és osztottam meg a csoportokban.

Ahogy telt az idő, eljött a Karácsony. Kedvenc ünnepem. December 26. este.  Pontosan már nem emlékszem hány óra volt, mikor szembe jött velem Szabó Ajándék bejegyzése a Láthatatlan Angyal díj jelöltjeinek neveivel. Pörgettem a telefonomat, néztem ki mit osztottak meg. De a kíváncsiság nagyúr.   Visszapörgettem az oldalhoz és megnyitottam. A meglepettségtől tátva maradt a szám, a szemem kikerekedett. Ott volt a nevem. Jelölve lettem másik 40 bloggerrel együtt. Azt hiszem, ilyen karácsonyi ajándékban még nem volt részem.

Megkezdődött a kemény harc. Január elejére a 40 bloggerből 20-an maradtunk. A számláló a nevünk mellett pedig pörgött. Hol lent, hol fent voltam. Míg elérkezett Február 14. A döntő napja. Egész nap izgatott voltam. Alig vártam, hogy este legyen, és lehulljon a lepel.

És lám: Sikerült… nyertem… Közönség díjazott lettem. Igaz III. helyezett, de én is nagyon, de nagyon boldog voltam, és vagyok a mai napig, hogy láthatatlan angyal díjazott lettem!!