Mint írtam nektek,hogy a könyvbemutató után maradt még nálam bőven a könyvemből, az Örökségből. A könyvbemutató után ,itt Faddon is sikerült pár darabot eladnom belőle. 

Láttátok,hogy készítettem Faddiak számára egy ilyen szórólap szerűséget,hogy lehet nálam dedikálva venni belőle.

Hát csodák csodájára egy jelentkező akadt eddig,ki élt ezzel a lehetőséggel.  Péntek délután be is jelölt ismerősnek a Facebookon és írt,hogy szeretne venni a könyvemből. Ránézésre ismerősnek tűnt a néni, de nem tudtam hova tenni hirtelen. Gondoltam faddi,nyílván többször összefutottunk a fauba itt -ott. Megbeszéltük a lehetőségeket stb. Mondta,hogy rendben ,majd jelentkezik. Tegnap délután ismét írt ,jó e nekem ,ha igen fél óra és érkezik. Kérdeztem mi legyen beleírva. Zsoltinak. Mire ideér hozzánk ,addigra dedikáljam. Oké.. vezeték és a keresztnév alapján még mindig nem gondoltam semmire, arra vonatkozóan hova is tegyem a vevőt. Ahogy kérte, mire ideért,én már kész is voltam a dedikálással.

Csöngettek. Beengedtem. Még mindig semmi. megbeszéltük egymással,hogy mindkettőnk számára ismerősek voltunk a kép alapján. Utóbb kiderült, ő is szavazatt rám januárban a Láthatatlan Angyal díj kapcsán. Mutattam neki,mit írtam bele. Erre,megjelenik anyukám a semmiből. A néni összecsapja a kezét.."Bora? Hát akkor most már tudom kinek a lánya vagy" Aztán nekem is leesett a tantusz kinek is dedikáltam  a könyvet. A vevő nem volt más,mint az egyik volt általános iskolai osztálytársam anyukája. Ha ezt tudtam volna, nyílván másként írom a szöveget. Sebaj ,ezt is megoldottam. Dátum alá odaírtam: " Volt általános iskolai osztálytársamnak jó olvasást kívánok"  Így Zsolti karácsonyi  ajándékként a fa alatt fogja megkapni a könyvemet dedikálva. Igazán kíváncsi leszek arra,hogy fog reagálni rá.